Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Hardegg, a hadvezér
nuncius ezt követően egy még érdekesebb ajánlatról számolt be. A hatalmas és nagy tekintélyű személy ugyanis „hozzátette, hogy látta a konstantinápolyi pasa147 két magyarországi úrnak - akik közül az egyik a Bátori családhoz tartozik - írt leveleit, amelyekben azt ígérte, hogy ha a nagyurához fordulnak segítségért, akkor egyikük megkapja Magyarországot, a másik pedig Csehországot, mindkettejük számára nem túl magas adót biztosítva, mivel a nagyúr nem a gazdagsággal törődik, hanem sokkal inkább azzal, hogy elismerjék, hogy ő személyesen birtokolja ezeket a területeket. És az az úr nagyon fél, úgy mint az a másik, akit arról informáltak, hogy ha a magyarok nem akarják, hogy nap mint nap sanyargassák és pusztítsák őket, akkor hajoljanak meg előttük. És nem várható, hogy sokáig fenn lehetne tartani a védekezést, ugyanis a magyarok nincsenek elegen, de nem akarnak németeket az országukba, és urunk148 olasz embereiben vagy a spanyolokban nem bíznak, mert attól tartanak, hogy az ellenségeik helyett őket fogják eretnekséggel vádolni, pénzügyi szempontból nézve pedig nem tudnak másokat idehívni, csak a németeket, akik viszont ősellenségeik.”149 A Tóth Sándor László által csak „szináni ajánlatnak” nevezett indítványt — az eddigi kutatások szerint - három magyar főúr kapta meg. A nuncius által is említett ecsedi Bátori István országbíró, sógora Dobó Ferenc, és Nádasdi Ferenc. A nagyvezír 1593. augusztus 9-én a drinápolyi táborból írt levelében Nádasdinak meghódolásáért cserébe a Cseh Királyságot, míg az országbírónak a teljes Felső-Magyarországot Szatmártól Nagyszombatig, az úgynevezett kassai vajdaságot ajánlotta fel. Haszán temesvári beglerbég 1593. szeptember 4-én Bátorinak megismételte az ajánlatot. Emellett az ugyanazon a napon Dobónak küldött levelében már a számára ajánlotta fel a kassai vajdaságot, míg sógorának a Cseh Királyságot.150 Az, hogy Speciano ilyen részletességgel írt erről az esetről még október végén is, jól mutatja, hogy az ügy mind a prágai, mind a bécsi udvart komolyan foglalkoztatta, hiszen tartottak az árulás lehetőségétől. A ruméliai beglerbég Hardeggnek írt, 1594. február 15-én151 kelt levelében újfent kitért a lehetséges béke kérdésére. Kifejtette, hogy a Porta nem akarta a háborút, de Telli Haszán vereségét követően nem maradt más lehetőségük. Ennek ellenére legfőbb céljának a béke helyreállítását tekinti: „a tűz kicsi, könnyen gátat lehet neki vetni. Amikor pedig elharapódzik, [csak] fáradtságosán eloltható”. Hogy ez ne történjen meg, kérte, hogy a győri Obrist folyamatosan tartsa vele a kapcsolatot. A beglerbég békeszándékának komolyságára némi visszfényt vetett, hogy levelének címzésében megemlítette, hogy 80000 fő felett rendelkezik. Azaz úgy ajánlott békét, hogy közben igen komoly fenyegetést is tett.152 Természetesen ezt az Udvari Haditanács is érzékelte, a beglerbég a békeajánlattal igyekezett megakasztani vagy elodázni egy újabb sikeres keresztény hadjáratot, amíg az oszmán fősereg meg nem érkezik a hadszíntérre. A Habsburg Birodalom hadvezetése ekkor már - az 1593 novemberi és decemberi sikereinek köszönhetően — elszánta magát a háború folytatása mellett. Speciano 147 Szinán nagyvezír. 148 VIII. Kelemen pápa. 149 Epistulae et acta Caesaris Speciani 2016. 1026. 150 Tóth 2000. 132-134. 151 Valószínűleg erről a levélről tett említést az 1594. március 22-én kelt prágai tudósítás utolsó mondata is. Epistulae et acta Caesaris Speciani 2016. 1352. 152 ONB Fuggerzeitung Cod. 8967. föl.: 904r-v. A Fuggerek a ruméliai beglerbég békeajánlatáról még egy Léván 1594. március 5-én kelt jelentésből is értesülhettek. ÖNB Fuggerzeitung Cod. 8967. fok: 858v-859r 21
