Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Hardegg, a hadvezér
bíboros Aldobrandini bíboros-államtitkárnak 1593. december 14-én írt levelében egy aznapi tudósításra hivatkozott, amiben az szerepelt, hogy a keresztények „nem gondolnak többé béketárgyalásra, hacsak nem ajánlanak kifejezetten előnyős feltételeket”.153 A beglerbég által küldött békeüzenet azonban nem számított válaszra méltó ajánlatnak a prágai és bécsi udvar számára, egyszerűen csak cselnek vélték. Ez derült ki a ruméliai beglerbég — Nógrád visszafoglalását követően - Hardeggnek írt március 26-i leveléből: „Korábban barátságos levelet küldtünk egy követ útján. Mivel ő eddig hozzánk nem tért vissza, nem tudhatjuk, vajon valami szerencsétlenség, vagy más dolog történt-e vele. Az elküldött írás, az egész ország hasznát érinti a közöttünk történt háborús nyugtalanság miatt, és amelyben megfontoltuk, hogy a szegény népet és az országot békében megtartsuk. Kegyelme kétség nélkül jobban ismeri, mint mi - [az idő] rövidsége miatt erről nem akarok írni - hatalmas szultánunk erejét. Amennyiben kegyelmének [úgy] tetszene, hogy mindkét oldalon a béke maradjon, úgy hasonló szándékunk lenne. Mégis mindenféle megfontolásból határozni kell, hogyan lehetne ezt — mert mindkét oldalon már sok baj megtörtént —, amit a boszniai Haszán pasa ezelőtt elkövetett, hogyan oltsuk el újra az égő tüzet, [hogyan tudnánk a] sok ártatlan vér kiontását, az ország elpusztítását és felprédálását megelőzni és végül egyességre jutni.”154 Míg február 15-én kelt levelében Szinánpasazáde Mehmed a címzésben még csak utalást tett, addig a március 26-i üzenetének utolsó bekezdésében már konkrét fenyegetést olvashatunk: „számunkra kevés időn belül oly nagy hadsereg összejöhet, amelyet a ti Isteneteken kívül nem tudna megszámolni, ezért ezt meg kell fontolni. Oly sok jelentést ismerünk arról, hogy őfelsége, a keresztény császár nem kevésbé hajlik a békére. Talán ugyanezt kérné, hogy őkegyelme még egyszer ezt jól gondolja meg és nekünk — további halogatás nélkül — újra válaszoljon.”155 A ruméliai beglerbég fenyegetései tehát nem értek célt, hiszen az oszmán fősereg megérkezése előtt újabb, Buda védelme szempontjából fontos erősséget foglaltak vissza a keresztények. Nógrád megszállását követően pedig már május elején tovább folytatódtak a hadműveletek Hatvan (május 1.) és Esztergom (május 4.) megtámadásával. Azt, hogy ezeket a béketárgyalási ajánlatokat, vagy ha úgy tetszik zsarolásokat tartalmazó leveleket Szinánpasazáde Mehmed Hardeggnek küldte meg, a határmenti diplomácia bevett gyakorlatának tekinthetjük. A győri Orrútoknak ugyanis felsőbb utasításuk értelmében a budai beglerbégekkel és a székesfehérvári bégekkel kellett szükség esetén kapcsolatot tartaniuk.156 Azt azonban már újdonságnak tekinthetjük, hogy ilyen horderejű témában kereste meg a Budán lévő ruméliai beglerbég Hardegget. Az pedig a Habsburg Birodalom vezetőinek a háború melletti elköteleződését mutatja, hogy a gróf- az Udvari Haditanács utasítására - nem reagált ezekre egyik alkalommal sem. A kocka el volt vetve. 153 Epistulae et acta Caesaris Speciani 2016. 1110. 154 ÖNB Fuggerzeitung Cod. 8967. föl.: 759v-760r 155 ÖNB Fuggerzeitung Cod. 8967. föl.: 759v-760r 156 Pálffy 1999. 206. 22
