Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Hardegg, a hadvezér
az oszmán pénzügyigazgatást.122 Az 1580-as évek második felében a sorozatos pénzleértékelések és a növekvő infláció következtében az akcse értéke az aranyhoz viszonyítva a felére zuhant. Ebben az időszakban a kincstár deficitje átlagban megközelítette a 100 millió akcsét, a kiadások egyharmaddal haladták meg a bevételeket - nehéz financiális helyzetbe került a Porta. A perzsa háború alatt 25000 főre duzzadt portai zsoldosok fizetése egyre nehezebbé vált, és nagyvezír csak az lehetett, aki a zsoldosztásnál saját vagyonából képes volt kisegíteni az államkincstárat. A hadakkal megrakott nyugati végeken is hasonló financiális problémák jelentkeztek. A budai és a boszniai vilajetek123 zsoldosainak illetményében hiányok mutatkoztak, amelyhez ellátási gondok is társultak. A tímár-birtokosok reáljövedelmei az akcse elértéktelenedésével párhuzamosan rendkívüli módon csökkentek, a határvidéken fellelhető nagyszámú önkéntesek és egyéb zsoldra, vagy birtokra vágyók seregének helyzete szintén kilátástalanná vált. E több tízezer fegyverforgató elkeseredettségét tovább növelte, hogy a hódoltság területének lakosságából a magyar, német és velencei végvári hadak portyái jelentős összegeket sajtoltak ki. így nem meglepő, hogy az 1590-es évek elején a magyar és a boszniai végeken szolgáló zsoldosok, az itteni tímár-birtokosok, valamint a hosszú békeidőszakban a jobb megélhetés reményében ideözönlött önkéntesek egyre inkább úgy látták, hogy helyzetükön csak egy sikeres expanzió, új adóztatható területek megszerzése segíthet. A Porta vezetőire a háború megindítása érdekében 1590-től egyre növekvő befolyást gyakoroltak, és csak idő kérdése volt, mikor áll az úgynevezett „ruméliai lobbi” élére egy olyan személy, aki megfelelő módon tudja képviselni érdekeiket. Ennek a vezéralakja lett Telli Haszán pasa, akit 1591 tavaszán neveztek ki a boszniai beglerbégi posztra. Sikeres határmenti akcióival és más - a hatásvadász elemeket sem mellőző - eszközökkel (jelentések a boszniai végek siralmas állapotáról, a keresztény csapatok tevékenységének felnagyítása, a hadizsákmány és a foglyok megküldése a fővárosba) igyekezett meggyőzni a Porta döntéshozóit a Habsburg Birodalom elleni háború szükségszerűségéről és elkerülhetetlenségéről. Bár az 1590 és 1593 között egymást váltó három nagyvezír (Szinán, Ferhát és Sziávus) mindegyike elítélte az akciót, mégis abban bíztak, hogy a császári udvar — legalábbis hallgatólagosan - elfogadja a hódításokat. A beglerbég élvezte a szultán és a hárem támogatását, III. Murád 1592. március 13-án kelt rendelete értelmében Haszán érdemeinek elismeréseként kardot és díszköpönyeget is adományozott a számára.124 Ráadásul szándékát erősítette, hogy a drinápolyi 122 Matuz 1990. 105-106. 123 A szó jelentésére lásd a Glosszáriumot. Hegyi 2007. 369. 124 Tóth 2000. 66-82.; Fodor 2001. 399-406. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a perzsákkal megkötött békét követően nem a magyarországi hadszíntér volt az egyetlen Európában, amelyen a Porta háború indítását fontolgatta. Az oszmán politika irányítóinak ugyanis a 16. század utolsó évtizedében súlyos külpolitikai helyzettel kellett szembenézniük: fennállt a veszélye annak, hogy III. (Wasa) Zsigmond Rzeczpospolitdja. az osztrák, míg a Francia Királyság a spanyol Habsburgok befolyás alá kerül, és ez által az európai hatalmi viszonyok a Birodalom számára kedvezőtlen irányba fordulhatnak. Isztambulban a keresztény hatalmak diplomatái 1590 táján úgy vélték, hogy a szultán - eleget téve I. Erzsébet angol és IV. (Bourbon) Henrik francia király sürgető kérésének - II. Fülöp király állama ellen kezdeményez háborút. E várakozást látszott alátámasztani, hogy 1591 elején az Oszmán Birodalom mintegy 300 gályából álló új hajóhad építésébe kezdett, amelynek költségeit a birodalom vezetőinek közvetlen megadóztatásából kívánták előteremteni. Ezen vállalkozás azonban már 1591-ben zátonyra futott, s a kilátásba helyezett hatalmas méretű flotta még a következő évben is messze állt attól, hogy alkalmas legyen egy komolyabb akció kivitelezésére a Mediterrán-tenger nyugati medencéjében. Időközben a franciaországi helyzet is Isztambul számára kedvező fordulatot vett, IV. Henrik király hatalma megszilárdult a Katolikus Ligával szemben folytatott háborúban. 18
