Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Részlet Kjátib Cselebi Fezlikjéből
Az ellenség hírét vette, hogy a pasa húszezernél nagyobb sereggel vonult ki. Székesfejérvár felső részén az egész hadsereg leszállt lováról és takarmányt kaszált, azután tanácskozásra gyűltek össze. Azok, kik csatát még nem láttak s az ellenség állapotát nem ismerték, így szóltak: „Kadr éjjelén születtél, azonnal menjünk utánuk, nehogy az ellenséget elszalaszszuk”. A székesfejérvári Kodsa Haszán aga, ki még Szulejmán szultán idejéből maradt ott s hozzá hasonló néhány öreg, kik az ellenség állapotát ismerték, így szóltak: „Ez az ellenség nem nektek való dolog; ellene menni szörnyű hiba lenne. Mivel az ellenség helyét megváltoztatta, azért nem lehet azt mondani, hogy szétszóródott. A várra támaszkodva csapatonkint küldjétek ellene katonaságot s ha az ellenség elmegy, akkor vegyék üldözőbe s hátsó csapatjukat és szekereiket érjék utói, ha pedig visszafordul, akkor csatázva mint gyors lovasok a hadsereghez jöjjenek. A vár ágyúi és zárbúzánjai az ellenséget nem engedik közelíteni.” Ezek azt felelték rá: „Ezzel a vén együgyű gyengédséggel a várat akarjátok védelmeztetni velünk és megtölteni.” S a hebehurgyák felülkerekedvén, az ellenség ellen kívántak indulni. Ámde nem a szokásos módon rendezkedve mentek harczba, hanem mintha üldözésre állottak volna fel, valamennyien ötönként-tizenként sorakoztak s a janicsárok és egyéb gyalogok két-három sort alakítottak. Az ellenség csapatai ötszáz- vagy talán ezrenként fekete hegy gyanánt ellenük jöttek s ekkor egyetlen teljes zászlóalj nem volt, a mely ellenük menjen. Egyszerre egy nyíllövésnyi távolból mintha üdvözlésül lett volna, néhány ágyút elsütöttek. Haszán pasa és a többi emírek eleget kiáltozták: „Mi történt veletek? Álljatok meg!” De azok sem meg nem állottak, sem nem hallottak, hanem egyik csapatuk Székesfejérvár felé, a másik a síkságon az alsó vidék felé, a harmadik pedig Haszán pasával a budai út felé futott. Haszán pasa oly sokáig maradt a csatatéren és harczolt, hogy kívüle senki más nem maradt ott. Hóna alatt egy puskagolyó érintette s köpönyegjén a töltényekhez szükséges papír tüzet fogott s mivel futásközben nem lehetett eloltani, azért azt az oldalát erősen megégette. Ez alkalommal kedvelt és igen kedves kházinedárja, apródjai, sziláhdárja s egész gyalogsága a csatatéren maradt és az ellenség azok legyilkolásával foglalkozott, a futókat nem üdözte, hanem a kocsikat és podgyászt zsákmányul ejtette. Hat-hétezer gyalogos katona lett azon a mezőn vértanúvá. Terjáki Haszán pasa, a ki szegedi bej volt, mikor Székesfejérvár parancsnoka lett, néhány gödröt ásatott s négy-ötszázanként, sőt ezrenként temettette el őket. Katonaságunk megfutamodása után az ellenség tábora ismét Fejérvár alá jött, de mivel nagy ágyúi nem voltak, zárbuzánjait szegezte a kapunak. Azután ilyen képzelt győzelemmel megelégedve Tata és Győr síkságaira tért vissza és szétoszlott. Haszán pasa megsebesülve Budára ment s az esetet a szerdárnak13 Belgrádba bejelentette és segítséget kért. Nógrád ostroma14 Az ellenség Szórna15 közelébe reggel felé érkezett és sokat harczolt. A vajda helytartója és más néhány ember megsebesült, de az ellenségből is sokan elestek, s ezeknek hulláit az ellenség kocsikra rakta és eltávozott. 13 Szinán nagyvezír. 14 Karácson 1916. 212-213. 15 Szanda. 155
