Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Részlet Kjátib Cselebi Fezlikjéből
Nógrádon akart az ellenség boszút állni. Szezái pasa és Ahmed Szécsény bégje, akik Vácz őrizetére rendeltettek, katonaságukkal Nógrád közelébe jöttek s a nógrádi bég velük találkozott. Az Ipoly mellett, ahol az ellenség hadserege keresztülment, lesbe állított négyszáz puskás vértes katonával és néhány száz lovassal találkoztak és nagy csatát vívtak. Kara-kariáli Mehetned16 bég megfutamodásával az ellenséget felbátorította, mert ez katonaságunkat üldözve Nógrád közelébe jött s onnan tért vissza. Egy-két nap múlva az ellenség Vácz közelében, azon a helyen, hol az Ipoly a Dunával egyesül, a nagy folyó partján sereget gyűjtött össze, s kétfelől a parasztokat összecsődítvén, Nógrád ellen ágyúkat kezdett vontatni. A bégek is összegyülekeztek és Nógrád oltalmára segítségül mentek. A tábor felső részén éjszaka nagy tüzeket raktak, mivel havazott és téli idő volt. Az ellenség ezt látva, azt mondá: „Katonaság jött ellenünk”, s ágyúit visszafordítván, futásnak indult. Budáról kémek érkeztek és tudomásukra jutott, hogy a pasa éppen nem figyel rájuk, azért visszafelé futottak. Ezután Szezái pasa Nógrádba ment és mivel Kara-káriáli Mehemed17 bég barátságtalan fogadtatásban részesítette, eltávozott onnan és Hatvanba ment. Hatvan népe becsülettudó lévén, tisztelettel bánt vele. Az ellenség is ezután az Ipoly folyón keresztülment és a pórnép által az ágyúkat Nógrádba vitte. Budára azonnal segítségkérők jöttek és hét-nyolczszáz puskást kértek, azonban lehetetlen volt küldeni, de nem is igen iparkodtak rajta. Musztafa pasazáde Ahmed bég, a Füleken letett heréit Juszuf bég, Zülfikár bég, Bakhtiár bég és szerdárjuk Turkhánzáde Musztafa bég Váczon őrködtek s az ágyúk dörgése miatt Váczon sem voltak nyugodtak, azért podgyászukat és családjukat Budára küldötték. A hitetlenek a parasztokat összegyűjtvén, néhány napig ágyúkkal ostromolták, majd rohamokat intéztek a vár ellen s így meggyengítették azt. Eközben az említett bégek közül némelyik Váczról is megfutott, az ellenség egy csapata odajött s a külvárost felgyújtotta és kirabolta. Dsemádi-ül-ákhir hó 19-ik napján,18 csütörtöki napon Nógrádon az ágyúdörgés megszűnt. A Váczon levő bégek este látták, hogy az ellenség katonasága mindenfelől összegyülekezik, a benn lévő népek a várat feladva kivonultak, de kifosztva, ruhátlanul bocsátották el őket. Mikor ezek eljöttek, Kara-kárili19 a vácziaknak azt mondá: „Gondatlanok ne legyetek, mert az ellenség utánunk jön. Mire várakoztok, nem okultok-e a mi példánkon?” S a bégek Váczon sem mertek maradni, hanem Budára mentek s Váczon csak a parancsnok maradt öt-hat emberrel. Haszán pasa rendeletére Szonta20 várát is felgyújtották; a nógrádi és szécsényi szerdengecsdik21 éjszaka érkezvén, Vácz külvárosában pihentek meg. A házak üresek voltak s a ludak, réczék és egyéb élelmiszerek ott maradtak. Ezek megszállván ott, reggel felprédálták azokat. E közben az ellenség lovassága is odajött és körülfogta őket, de a szerdengecsdik belülről ágyúval és puskával lövöldözve rájuk, többet közülök megsebesítettek, minekfolytán az átkozottak tehetetlenek lévén, Nógrád felé elmentek. 16 Karaferi Mehmed. 17 Karaferi Mehmed. 18 1594. március 12. Karácson 1916. 213. 19 Karaferi Mehmed. 20 Szanda. 21 A szó jelentésére lásd a Glosszáriumot. Karácson 1916. 213-214. 156
