Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Nicolaus Reusner: Rerum memorabilium in Pannonia sub Turcarum Imperatoribus
gyalogos hadat. Ausztria is küldött egy kevés gyalogost, [és] mintegy hatszáz német lovast. Morvaország háromszáz lovast Kari von Tettau báró parancsnoksága alatt; miként mindent egybe számítva a németek összesen mintegy kétezret állítanak ki. A végházakból hívott, állandó zsoldot kapó magyarok pedig háromezer körül lehetnek. Minden további seregrész mágnásokból, nemességből, és az ezeknek alárendelt köznépből kiállított felkelt [had]. Az egész összesen körülbelül harmincezer ember. Mikor ez Szinán pasa tudomására jutott, aki csakhamar valahogyan megsejtve, vagy kémek útján értesülve a magyarok készülődéséről, nem tartotta biztonságosnak további hadjáratot vezetni az ellenség területére. Veszprém és Palota elfoglalása után a tábort tehát először Fehérvárra, néhány nappal később pedig Budára vonta vissza. Ott sem időzött hosszan, szultánjának4 parancsára, vagy talán a magyarok fegyvereitől félve - [ez] kétséges - fiával, a ruméliai beglerbéggel,5 [aki] ezen hadjáratban társa, a hadsereg legeslegnagyobb részével, lassan haladva Magyarországról Belgrádon keresztül Trákiába távozik. Miután a legjelesebb janicsárokból, [akiket] Konstantinápolyból magával elvitt ebbe a háborúba, négyezret otthagyott a budai pasának, és a ruméliai bégek közül azt az ötöt, akik közöttük úgy a hadak irányításában, mint az elöljáróik iránti hűségben és engedelmességben kiemelkedőbbek voltak. Ha esetleg a magyarokat nem megpihenni, hanem háborút indítani látná, ezekkel a csapatokkal visszaverheti. Méghozzá, ha valamilyen szerencse folytán őket legyőzhetné, kihasználhatná a győzelmet; és a háborút az ország belsőbb és békésebb [területeire] kiterjeszthetné. Azonban amikor a mieink mindezt hiteles beszámolókból, illetve kémek révén megtudták, komoly tárgyalásokba bocsátkoztak a megindítandó hadjárat céljairól. Ott két vélemény osztja meg őket: voltak, akik Esztergomot [kívánták elfoglalni], mert az közelebb van hozzájuk más ellenséges helyeknél, körülbelül öt mérföldnyire Komáromtól, egyszersmind alkalmasabb módon egyenesen a Duna partján fekszik, a víz mentében pedig erőfeszítés és nehézség nélkül elküldhető az élelem és a felszerelés; egyébként pedig jól tudták azt, hogy az ország kiemelkedő helységei közé egyedül Esztergom számít. Mások ezzel a javaslattal szemben érveltek, s végül az a döntés született, hogy Esztergomot teljesen mellőzve, inkább Székesfehérvár ostromát kísérlik meg. Ez a régi királyok idején a királyi városok között Buda után a második helyet foglalta el; ezért nem tekintették törvényes királynak, akit Fehérváron nem koronáztak meg. A királyok temetkezőhelye is volt. A város középen nagy kövekből áll, a magyarok első királyának, Istvánnak a munkája, ékesítve szent egyházzal és a káptalannal. Mindkét oldalról egy-egy külső város, amelyekhez egy harmadik is csatlakozott az őrség nagysága miatt, hogy annál könnyebben szállást szerezzenek, és amiben csak a lovasoknak vannak házaik; utoljára pedig a bégnek, avagy elöljárónak és a hadának a szálláshelye volt. Nem voltak fallal körülvéve, hanem összefont vesszőkkel, gerendákkal, és sáncokkal, ami a magyaroknál és a törököknél egyformán a leggyakoribb szokás a végházaik megerősítésénél. Noha az előbbiek tanácsa és a hadjárat célja bizonyos okokból nekik és másoknak is előnyösebb és nagyobb haszonnal járó lett volna, mint a másik oldalé (köztük volt Zrínyi gróf, Nádasdi, Hardegg gróf és számos kiváló vitéz), mégis az a vélemény győzött, hogy a hadjárat forduljon Fehérvár felé. Az okokat nem tartjuk szükségesnek írásba foglalni, mivel nyomasztóak és veszéllyel teliek, amiket jobbnak vélünk csend4 III. Murád szultán. 5 Szinánpasazáde Mehmed. 141
