Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája (részlet)
s tehetséget ne adna, ítélvén jobbnak lenni, hogy semmit ne késnék s várakoznék, az hadat megindítá, s Böjtmás hónak37 10. napjára Oroszfalu mezővárosnál (Nógrádtól egy mélyföldnyire, mely felől azelőtt szólánk) táborba szállá, melyben német s magyar gyalog tizennégyezer, és hétezer lovas számláltatottnak lenni mondanák vala. Ott meghálván az nép, meghozák, hogy nem megvetendő számú törökök Nógrád alatt táborban volnának. Annakokáért tanácskozva azt végeztetik, hogy azokat virradóivá kellene megütni, s vélek fegyverrel megvínni. De más kémek ottan-ottan érkezvén, s az mieinknek is jövetelit az ellenség megtudván, hogy Vác felé visszamentenek, megmondák, kezdett dolgoktól megszűnnek, s másnap rendelt seregekben s lebocsátott zászlókkal, s az lövőszerszámok is utánok vitetvén déljest, mikoron a török papok mecsetben felmenvén nagy kiáltással az övéiket könyörgésre öszvehíni szokták, Nógrád eleibe jutának. Az a vár régente a váci püspök jószágában nemigen nagy magos kősziklán építtetett, s a mi őseinknek immár említésekre az nagy Báthory Miklós váci püspöknek38 szorgalmatosságával, sok szép házakkal Tragurin Jakab építőmesternek s képfaragónak munkája által megújíttatott volt. S napnyugat felől nagy kietlen vadon erdők vadnak, melyek Filek39 s Diósgyőr felé hosszan és szélesen elnyúlnak, s dél felől az Duna s Vác két mélyföld tőle. Napkelet felől penig dombok, s nem magas tetejű szőlőhegyek vadnak, amelyekről nem hiábanvaló munkával álgyúkkal lőttethetik. Köröskörül 30 lábnyomnyira mély és széles árokja vagyon, azon kősziklán, azmint megtetszik, nagy munkával és költségével ugyanazon Báthory püspöknek kivágattatott, nem kisebb munkával s költséggel ásatott kúttal együtt, s egy torony is rakatott az közepin, melyeken az ő neve és nemzetinek tulajdon címere, három farkasfogak felmetszve még most is megvadnak s látszatnak. Ezt penig az régi épületű alkotmányt az törökök kívöl kettős, igen temérdek rostélyú tölgyfákból öszverótt, s hanttal megtöltött palánkkal bástyák formájára sokkal erősebbé csinálták vala. Fekete Mehemet (Thesszáliának Feris városából való, s arraképest Karaferinek neveztetvén) vala bég benne közel nyolcszáz törökökkel, kik mihelyt az hadat megláták, az vár alatt lévő, meg nem vetendő tágas és erős mezővárast meggyútván, földig égeték együtt az csűrökkel s gabonaasztagokkal és széna-, szalmakazalokkal, melyeket kinn gyűröttének vala, oly nagy erőszakkal s kegyetlenséggel, hogy még az kerteket s azoknak sövényit és gyümölcsfákat, hogy az mieink vélek ne élhetnének, levágván, pogány kegyetlen dühösséggel nem hadnák meg. S azonközbe az mieinket, kik táborban szállanak s sátorokot vonszonak vala, szüntelen álgyúlövésekkel, mindazáltal nem valami tettetes kárral, háborgatni nem szőnének. Azon nap estin még az nap le nem szállá, Leó Gall az lövőszerszámokkal s azoknak készületivei elérkezék az útnak nehéz volta miatt lassan járván, s az álgyúkat arra az dombra, melyet az vár ellenébe napkelet felől lenni mondánk, vonatá, s három öreget, melyek húsz vagy harminc fontú golyóbisnak valának, az várra, mintegy köszöntésére az ellenségnek, kisütögetteté, s az ellenség is hasonlóképpen felele az várból. Azon éjtszaka sáncokat hányata, s kasokat földdel s hanttal gyorsan töltete, s az álgyúkat azok közé vonyatván, az várat lőtteté, úgyhogy az következendő nap s éjtszaka is az kőfal rontatásában semmi szűnés nem láttatnék. De az törökök, kik abban az esztendőkbéli idő 37 1594 márciusa. 38 Bátori Miklós váci püspök (1474-1506). 39 Fülek. 119
