Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája (részlet)
kiterjesztésére s az községnek is nagyobb hasznára lenne Nógrádra visszamenni, mely az elmúlt esztendőben az télnek gonosz háború ideje miatt elhagyatott vala, s azt vitézi módon megvenni. Melynek megnyerésével Zólyomnak, Korponának és Bozóknak s az bányavárosoknak nyugodalmok s maradások szereztetnék, s az vitézlő nép is, mely ekkedig azokban az helyekben oltalomért volt, Nógrádba vitettetnék által, mely jó alkolmatos helyen és úton, Isten segítségéből Budának rövid időn visszanyerésére, s mind Felső-Magyarországnak ereje s népe együvé való csatlósára helyheztetve Beszprénynél s Palotánál is penig erősebb volna, de az mieink erejét sokáig meg nem állhatni láttatnék. O gondját viselné, hogy az had, noha az utak az esztendőnek alkolmatlan idei miatt sok sárral, faggyal igen akadályosok, az alatta való vármegyéből gabona dolgából s egyéb szükséges dolgokból meg ne fogyatkozzék. Az herceg, javallván ezt az értelmet, hogy azt kövesse el, végezé, s képebelinek maga után teljes hatalommal az hadban PálfFyt rendelé; Praunius Erasmust,29 komáromi kapitányt tábormesterré, Leó Gálit30 főpattantyúsmesterré, Kurtius Engelhartot31 egy német válogatott seregnek strázsamesterré, Jó Jánost, az ország tisztviselő bíróját élésmesterré tévé, s mindeniknek megparancsoló, hogy az következő Böjtelő hóban32 Lévára táborba gyűljenek. Az lövőszerszámokat penig s azokhoz való készületet, hogy lassan megindítanák, késedelem nélkül előbocsátá, s magát is Léván várni hagyá, s annak Leó Gall felette nagy szorgalmatossággal gondját viselé. Az herceg parancsolatjából odamenének ezer lovas fegyveresek is (noha az nehéz útnak miatta lassan járnak vala), kiknek kapitányok Slick Sebestyén33 vala; s Kurtius német regimentje négyezer gyalogból állván, mely Svéviából34 és az rhétiai35 népek közül szedettetett vala (felette jó hadakozók); s az magyar vitézeknek is Győrből, Pápából, Komáromból, Korponából s egyéb helyekből jeles hadi serege, s mindnyájan Drégelyhez s Palánkhoz elölküldetének. Ezek után Pálffy az övéivel s az Dunán túl lévő nemességgel, s annakutána az utolsó seregekben maga az herceg méné. Noha penig mindnyájan sietni és szolgálni igen akarnának, mindazáltal az szüntelen való havak s esők s az jeges-fagyos utak miatt, melyek az menő hadnak igen nagy hántására valónak, Palánkhoz elébb nem jutának, hanem Böjtelő hónak utolsó napjai tájába. Mátyás herceg minden égiháborúkat és szélvészeket győzhetetlen elmével s teste erejével s nagy tűréssel szenvedvén, úgyhogy az ő példájával az többi is mindnyájan az utaknak alkalmatlanságit bátor szívvel szenvedni láttatnának. Ott az had valameddig megnyugodnék, s magát táplálni falukra telelni osztaték, melyek az Ipoly folyóvíz mentében sűrőn vadnak, s onnét Tiffenbachnak36 megparancsoltaték, hogy az ő hadát kihozná, s az herceggel való néphez sietne jönni véle. De holott az nagy nehéz utak miatt Tiffenbach igen későn érkezni láttatnék, és minden dolog az sietségben állana, Pálffy az hercegnek s egyebeknek tanácsából, hogy az késedelem magával valami veszedelmet ne hozna, s az ellenségnek az ellenül való állásra erőt 29 Erasm Praun. 30 Bernhard Leo Gall. 31 Engelhard Kurz von Senftenau. 32 1594 februárja. 33 Sebastian Schlick zu Passau 34 Svábföld. 35 Tirol. 36 Christof von Teuffenbach felső-magyarországi Feldobrist. 118
