Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája (részlet)
nélkül őnálok maradott volna, azzal az akármennyi hosszú mulatással megvesztetett légyen. De az felséges Úristennek, ki az emberi dolgokat egyenes serpenyű fontjával mérve úgy tetszett, hogy Horvátországban, s mind Magyarországba[n] az istentelen gonosz frigykötések s hitadások rontói tartozott hitetlenségnek büntetésével megbüntetnének. Viszontag az mieink ilyen renddel eleikben mentenek, hogy az bal sereget Páiffy az Dunán túl való hadakkal s puskás lovasokkal mind az magokéval, s mind az morvái fizetett néppel, az jobb felől valót penig Hardegg az győri s pápai végbeliekkel s ausztriai fegyveresekkel igazgatná. Zrínyinek s Nádasdynak az Duna mellett való seregekkel az középsereg jutna, mely Haszonnak és az ellenség lovasainak ellenül vettetnék. Mind az két rendelt seregeknek hadak, mondásra csuda, egymásra arcul fordulván, mozdulatlanul állanak két egész óráig. Mikor Haszon az magyarokat s németeket szép módjával rendelt seregekben állani s az harchoz készen lenni megtekintette volna, az fejérvári bégnek mondják, hogy azt mondta légyen, hogy az az had nem községből, sem parasztságból, azmint ő mondotta volna, hanem hadakozó, s az viadalt nem ellenző férfiakból állani láttatnék. Midőn ily módon az öszvemenő hadak állanának, s az mi kapitányunk követek által egymást intenék, kinek kellene elsőbben az ellenségnek menni, s az viadalt elkezdeni, Páiffy elsőbben az ellenébe álló jancsárokra felette nagy sebességgel rohana, s együtt azon szempillantásba az több seregek is az ellenségnek nékiek ménének oly nagy hallgatással, s azmi csudának tetszhetik, oly halkabb való ütközettel, hogy noha mindjárást vérontásos szörnyű viadal kezdetnék, mindazáltal mind az két féltől semmi szó, semmi kiáltás, sem trombiták s dobok zengése, hanem iszonyú fegyvereknek s harcolóknak csattogása, s ottan az elhullottaknak különböző nyögések hallatnának. Akkoron az jancsárok puskájokból mintegy kőesővel lövődözének, s együtt az pattantyúsok is mindnyájan az mieink ellen eminap taraszkokat kisütögeték, de minthogy néminemű régi árkon szintén akkor ménének által, az kopják teteje felett menvén el, az golyóbisok kicsiny kárt tevének. Az mi pattantyúsink penig, kiknek csak négy falkonyok vala, semmit nem cselekedhetének az lövéssel. Páiffy az jancsárokkal szembenmenvén sokáig kétséges viadallal harcola, egynéhány seb esvén lován, s buzogányokkal felette igen veretvén sisakja, mindazáltal az övéivel együtt az harcot el nem hagyá, míglen az jancsárok mind egyig eltörültetnének. Jobb kéz felől, mely az ellenségnek bal felől való, azonképpen Hardegg s az ausztriai lovasok is, és az győri s pápai seregek vitézül forgódnak vala az ellenség gyalogi ellen. Mely harcon egy kegyetlen gyalogrenden való török Hardeggnek az szárán nagy sebet ejte, kétség nélkül elvágta volna az szára csontját, ha egy üreg vasszerszámmal, mellyel az puskát porral szokták megtölteni, szekernyéjében történet szerént dugván, meg nem mentette volna. Azt penig az törököt Hagery Zsigmond18 és Santolér Gilbert,19 Burgundiából való, amaz egy győri lovas német seregnek, emez penig más sereg hadnagy, megölvén az ellenséget, megoltalmazák. Praon [Braun],20 s azkik azon nap reggel elöl elmentenek vala, hallván az álgyúk zengését, mindeneknek csudálására vissza semmiképpen nem térének Starczitt Farkason,21 vicéjén, 18 Sigmund von Hager. 19 Gilbert de Santhilier. 20 Erasm Praun. 21 Starsith Farkas, Erasm Praun magyar helyettese Komáromban. Páiffy 1997a. 277., 285. 115
