Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)

A GYŐRI ÉS KOMÁROMI HAD KÖTÉLVERŐINEK CÉHPRIVILÉGIUMA

lyekhez hasonlóan — ezt a szokást be fogjuk tartani. A vidéki mestereknek azonban ne tiltsák meg, hogy az éves vásáron nyolc órakor a portékáikat kipakolják és árulják. Huszadik. Abban az esetben, ha a mesterek és a legények bort innának és összekülönböznének, a céhmester vagy egy másik öreg békítse őket. De ha nem akarnának lecsendesedni, úgy büntetésül négy font viaszt adjanak, de a legfőbb hatóságot ettől meg ne fosszák.15 Huszonegyedik. Ha egy legény hétközben elcsavarog és nem a mester számára dolgozik, akkor két font viaszra büntessék. Huszonkettedik. Ha Isten akaratából megtörténne, hogy egy mesternek a felesége, gyermeke vagy szolgálója meghalna, úgy minden egyes mester köteles feleségével és legényével együtt az elhunyt testét nyughelyéhez kísérni. Aki pedig ezt hanyag módon, elegendő ok nélkül elmulasztja, azt három font viaszra büntessék. Huszonharmadik. A kötélverők egész céhe az Isten tiszteletére az itteni székesegyházban, ahogyan a ferences atyáknál is - mindaddig amíg a céh fennmarad - a harangokat saját költségén jó kötelekkel szükség szerint lássa el, amiért [cserébe] mi minden fent megírt pontban megvédjük őket. Huszonnegyedik. Ha valaki itteni, győri mesterré kívánna válni, úgy a céhmesternél jelentkezzen a megfelelően kiállított nemzetség- és tanulólevelével együtt. Amikor ezeket a leveleket felmutatja és a mestereknek ezek kedvükre valóak, akkor a mesterek engedélyezzék számára, hogy egy [vizsga]darabot csináljon. Amikor ez elkészült, akkor a céhmesternek a költségén rendeljenek ki két mestert a munka megtekintésére. Mikor ezt [a vizsgát] sikeresen leteszi, két magyar forintot tegyen a ládába, hogy a munkát szabadabb módon csinálhassa. Ha pedig nem teszi le ezzel a munkával [a vizsgát], (mielőtt újra hozzákezdene) egy negyedévet várjon. Huszonötödik. Semelyik legény se lehessen hamarabb mester, [csak] miután két évet vándorolt. A két évet követően a tiszteletreméltó céhnél jelentkezhet, és a ládába egy birodalmi tallért fizessen be. Amikor leveleit bemutatta, egy tisztességes ebédet adjon. Azt pedig, hogy hogyan kell viselkednie, elő fogják adni a továbbiakban: úgy kell viselkednie, mint egy másik mesternek. Végezetül. Mivel a győri és a komáromi kötélverő céh fent említett mesterei korábban sosem voltak együtt, [ezért] megállapodtak, hogy az egész céh győri és komáromi mesterei, illetve legényei az általunk adott kegyes szabadság szerint viselkednek. Ha ezeket az általunk előírt cikkelyeket a mester, a legény vagy az özvegy nem akarja betartani és ezek ellenére cselekedne, [akkor] a dicséretre méltó céhnek hatalmában áll rendkívüli ok nélkül a műhelyt bezárni a dolgok elintézéséig.

A következőkben [arról], hogyan kell elkészítenie az itteni kötélverő mestereknek a mesterremeket. Először. Aki itteni, győri illetve komáromi mester akar lenni, az készítsen mesterremeket: egy negyven öl16 hosszú és negyven font súlyú hadi kötelet, amely egy fonttal se legyen kevesebb, se több, és egy fél öllel se legyen hosszabb, se rövidebb. Második. Csináljon egy kocsikötelet, amely tizenkét öl hosszú és húsz font súlyú. Ne legyen se hosszabb, sem rövidebb és egy fél fonttal se legyen kevesebb vagy nehezebb. Harmadik. Csináljon kétszer összefont fonálból [készült] mesterremeket, amely hatvan öl hosszú és húsz font súlyú; de egy fél öllel se legyen hosszabb, se rövidebb, és egy fél fonttal se legyen könnyebb, se nehezebb. Győri mester fia azonban mentesüljön az egyik mesterremek elkészítése alól, és csak kettőt csináljon: úgymint egy negyven öl hosszú hadikötelet és a hatvan öl hosszú, kétszer összefont fonálból [készült] mesterremeket. Mivel tehát a fent említett cikkelyek összhangban vannak az értelemmel, illemmel és kegyelemmel, így ezeket jogosan jóváhagytuk és megerősítettük. Ezennel jóváhagyjuk, megerősítjük és ezen [végzés] erejével akarjuk, hogy a dicső kötélverő céh fent említett mesterei és legényei minden pontban, a fenti cikkelyek szerint viselkedjenek.

Az oklevélhez ezen artikuluslevelet grófi pecsétünkkel elláttuk. Kelt a császár győri főerősségében, Magyarországon június 3-án, Krisztus, a mi szeretett Urunk és Üdvözítőnk születése után az 1637. esztendőben.

Wolfgang zu Mansfeld17

Mi tehát, az említett Stantzinger János, Rädl János és Rittler Mihály kötélverő mestereknek a saját és a többi azonos foglalkozású mesterek nevében, a jelenlétünkben tett jogos és észszerű kérései és könyörgései előtt meghajolva, a beillesztett oklevelet és az abban foglalt mindegyik és minden egyes cikkelyt (amennyiben a mi jogainkat nem sérti) ezen Győr városunkban és annak külső városában tartózkodó kötélverő mesterek - úgy a mostaniak, mint a jövőben működők - részére örök érvénnyel, kiváltságlevél alakjában kiállítva és átvéve, minden pontjában, záradékában, illetve cikkelyében és minden részében, földesúri hatalmunkkal - amit ezen városban és annak külső városában jog szerint és ténylegesen Magyarország néhai szent királyainak kegyes alapításából köztudomásúlag birtoklunk - jóváhagytuk, elfogadtuk és véglegesítettük. Továbbá ugyanezen hatalmunknál fogva az említett oklevelet és az abban foglalt rendelkezéseket ezen következő intézkedésekkel bővítettük, növeltük és díszítettük. Először. Hogy jóllehet az ezen városunkban alapított más céhekhez és társaságokhoz hasonlóan az említett kötélverő mesterek is a mi

51