Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)

A GYŐRI GOMBKÖTŐK CÉHPRIVILÉGIUMA

pedig húszat tartozzék a céh ládájába adni. Tartozzék pedig minden[ki] egy esztendő alatt ezeket véghez vinni, és ha nőtlen ifjú vétetik be a céhbe, tartozzék egy esztendő alatt feleséget venni magának, ha pedig a céhtől idegen és külső s a gombkötőséget tanuló bizonyságlevélért valamely céhbéli mesternél akarna szolgálni, egy esztendeig megengedtessék neki a szolgálat, de az esztendeje kitelvén tartozzék az ilyen szolga hat forintot letenni, amely hat forintnak hárma jusson a céhládába s hárma az urának. Harmadik articulus. Senkinek szabad ne legyen valakinek [a] szolgáját valami kigondolt hír alatt magához hitetni, amelyben ha valaki helyes bizonyságok által leledzeni megtapasztaltatik, ez ilyen két forinttal minden irgalom nélkül, mely a céhládába tétessék, bírságoltassék meg, és a szolga az előbbi mesteréhez visszaküldessék. Negyedik articulus. Ha valamely mesterlegény a városba jön, és itt akar munkálkodni valamelyiknél a mesterek közül, másutt ne szálljon, hanem [csak] az atyamesternél, aki minden mesteriíjakat szállására befogadni és nekik eledelt adni, s mestert avagy gazdát, mindenkor az öreg mestereken elkezdvén, nekik szerezni tartozzék. Ötödik articulus. Ha valamely ifjú hozzánk jön, és az ő mesterétől arról, hogy igazán az apró esztendőket kitöltötte, és hogy céhes helyen tanult[a] a mesterséget, levelet nem mutathat vagy meg nem bizonyíthat, attól fogva ez ilyen valamelyiknél a mesterek közül levélért tanítvány helyet egy esztendeig szolgáljon, s esztendeje kitelvén és levele lévén, méltán mind a városnak s mind a céhnek tagja lehet. És hogy minden senkitől kiválva, minek előtte a mesterek közé számláltassék, mesterségét tartozzék megmutatni, és egy ruhára való rózsás szíves gombokat, más ruhára völgyes30 gombokat és harmadikra som gombokat31 a céhmester házánál csinálni. Hatodik articulus. Hogy egy céhbeli mesternek se legyen szabad egy tanult legénynél és két inasnál többet tartani, hanem ha valamelyik inas esztendejének határa elközelegne, ilyenkor más tanítványt magának keresni, és ezzel a megmondott rend szerint a mesterek előtt megszegődni szabad legyen. Mindazonáltal, ha mesterlegényekkel úgy bővelkednének a mesterek, hogy mindenkifnek] az előbbi legényhez más is jutna, szabad legyen két ilyen szolgát tartani, de úgy, hogy kárára ne legyen [az] egyik mester szolgával bővelkedése a másiknak. Amely szolgák Szent Mihály napjától fogva húsvétig gyertyánál reggel négy órakor felkelvén, este kilenc óráig ülvén munkálkodni tartozzanak. A gazda pedig az ő szolgáinak azon este, midőn a gyertyánál való munkát elkezdik, egy ludat és egy pint32 bort tartozzék adni. Viszont a szolga is az ő urának, midőn a gyertyánál való műnek vége szakad, egy tál étekkel és egy pint borral tartozik. Hetedik articulus és utolsó. Hogy midőn közülük valamelyik nehéz betegségbe esne, a céhmester tartozzék két mestert rendelni az éjjeli vigyázásra a beteghez, és hogyha valaki a mesterek közül ebben engedetlen lenne, büntettessék meg a céhmester által két font viaszig. A szűkölködő beteg mesterember pedig, ha megszűkül, a céhládából neki pénz adassák, és ha ebből a múlandó világból kiszólíttatik, tisztességesen tartozik a céh eltemetni. És ha házastársa marad özvegyen tőle, szabad legyen neki mindaddig, ameddig a megholt urának nevét viseli, a mesterséget űzni és mesterlegényt tartani.

Mi annak okáért a megnevezett gombkötő mesterek kérésének engedtünk, akarván, hogy minden dolgokban ő közöttük helyes rendtartások támadjanak és becsületes szokások épülvén el ne vesszenek; hanem inkább mindenektől megtartassanak mind legények s mind mesterek által a megmondott articulusok és azok, amelyek azokban foglaltatnak. Mi is azokat minden rész és végzés szerint javallani és megerősíteni, megengedni, és e jelenvaló, [az] ő szabadságukat magában foglaló levelünkbe bejegyzeni, és a megnevezett mestereknek szabadságuk megerősítésére s bizonyságára egyenlő akaratból kiadni elvégeztünk. Intvén fejenként minden mestereket és legényeket, a mostaniakat, a jövendőbelieket is, hogy a kiadatott végzéseket és articulusokat minden pontokban és rendekben megtartsák, és az ő szolgájukat is arra megtanítván velük betöltessék, és azoknak rendje szerint szabják életüket. Amelyeknek nagyobb hitelére és erősségére e jelenvaló pecsétes levelünket ezen mestereknek kiadni magunkban elvégeztük. Kelt Szombat városában, a nemes Goda Kristóf szentszéki és város[i] nótáriusának keze írása által. Pünkösd havának33 8. napján, [az] 1599. esztendőben.

Mi annak okáért ily alkalmatos kérést meghallgatván, semmit a levélhez nem téve vagy belőle ki nem véve, a közönséges igazság szerint e levelet kiadtuk a céh pecsétje alatt Szombatban [az] 1628. esztendőben. Poliani János, Szombatnak vicenotáriusa.

Annak okáért mi is, a megnevezett mesteremberek[ne]k nemcsak meghallván könyörgésüket, hanem annak eleget is téve engedtük, hogy tudniillik ő közöttük is az a dicséretes szokott rendtartása a céhnek megtartassák és őriztessék, e levelünket ezeknek erősségére ugyanezen gombkötő mestereknek kiadtuk pecsétünk erőssége alatt. Kelt Újvárban, 1629. augusztus 27-én. Dallos Mihály, a vitézlő rendnek esküdt nótáriusa.

Azért mi is, győri káptalan az igaz és helyes maguk és más gombkötő mesterek nevével előttünk való kérések37