Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)
A GYŐRI GOMBKÖTŐK CÉHPRIVILÉGIUMA
mestert válasszanak közönséges sorssal és egyenlő akarattal, amely az ő céhlevelüket és ládájukat tartsa és gondját viselje. A választásnak pedig alkalmas ideje lesz [az] Űrnapja előtt való vasárnap,25 amely [az] egyenlő akaratból választatott céhmesternek tiszte. Először, hogy a mestereknek munkájára és művükre vigyázzon, és minden hónapban a mestereket [a] maga házához hirdettesse és mint a régi céhek szokása tartja és kívánja. És ha valaki [a] házánál nem találtatik, midőn a céh táblájával hirdettetik, és ha [a] háza népe által a behirdetésre megtaníttatik, s mégis elmulasztja a céhmesterhez való menetelt, s magát bizonyos okkal menteni nem tudja, szabad legyen a céhmesternek szalagját két ifjú mester által az ilyen engedetlennek elvitetni és mindaddig nála tartani, ameddig két font26 viaszt a céhnek közönséges szükségére bírságul nem ad. Ha valaki pedig szíve megkeményedéséből és vakmerőségéből nem akar bemenni, az ilyen két forinttal27 a céhládába bírságoltassék meg. Másodszor. Hogy ugyanazon céhmester minden hónapban vagy minden héten a mestereknek műhelyeit meglássa, és ha valamelyiknek műhelyében illetlen és szokáson kívül való munkát tapasztal, az olyan mesterember a közönséges céhmesterek által bűnhődjék, de úgy essék ez a büntetés, hogy effélében maga a céhmester ne tapasztaltassék, hogy tőle gonosz példát ne vegyenek. Harmadszor. Ha a gombkötő mesterek közül valaki a céh ellen támad és engedetlen lesz, vagy valamelyet a mesterek közül megbánt tisztességében vagy olyat szólna, amelyet meg nem próbálhat, az olyan hat forinttal bírságoltassék. Ha pedig végig keménységében megmaradna és nem enged (de mindazáltal a bírság gyűlölségéből ne legyen) az ilyen méltán ameddig engedelmes nem lesz, a céhből kirekesztessék. Negyedszer. A céhmesternek becsülete legyen a mesterek előtt, adósságot pedig tizenkét forintig - hogy a bíró és [a] tanács minden kisded dolgokért ne búsíttassék - szabad legyen megbüntetni. Ha pedig valakinek a céhmester ítélete nehéznek tetszene, szabad legyen az ilyen neheztelő embernek, ha akarata tartja, a tanács elébe terjeszteni dolgát, amelyet tartozzék a céhmester megengedni. Ötödször. Ha valamely külső és idegen mester a városba jön és alattomban valamely házban a céh tudta nélkül munkálkodnék, a céhmester ezt megtudván tartozzék a bírónak először tudtára adni, és szabadságot véve tőle minden mesterségéhez tartozó szerszámát elvenni. Mely elvétetett marhának fele a tanácsé legyen, fele pedig a céhládába helyeztessék a céh szükségére. Kiválasztván szólunk a főuraknak udvaraiban munkálkodó mesterekről, amelyek csak az udvar népének munkálkodnak. Ha valaki mindazonáltal ezektől művet venni tapasztaltatik a külső rendből a bíró tudtával, az ilyen vásárlótól a munka a céhmester által elvetettessék. Ismét ha valamely külső mesterember az ő munkáját ebben a városban a közönséges vásárokon kívül eladásnak okáért behozza, az a mű mindenestül a bíró hatalma által tőle elvetessék, és felét a tanács vegye el, fele pedig a céhládába helyeztessék. Második articulus. Hogyha valaki a gombkötő mesterek közül az ő tanítványával meg akar szegődni, három vagy négy, ezen tudománynak mesterei előtt alkudjék. És az ilyen tanítvány, ha öreg leend három esztendőre, ha kisebb az alkuvásban lévő mestereknek ítélete szerint, ötödfél28 esztendeig szolgálni és a mesterséget tanulni kellessék. Amelynek a mester azon idő alatt ételt és ruházatot illendőt adjon, és esztendői kitelése után becsületes ruhát, avagy a ruháért két forintot adjon neki. De viszont a tanítvány az ő beszegődésének ideje után felszabadulásában fél esztendeig tartozzék az uránál maradni, amely ura tartozzék hasonlóképpen a fél esztendő alatt felét szolgalatjának megadni. Amely fél esztendő kitelése után szabad a legénynek az urát elhagyni, de mindazonáltal, ha jó akaratából megmarad és nála munkálkodik, vagy máshoz áll azt elhagyván, hasonlóképpen mint a többi kitanult mesterlegényeknek, hét szerint való fizetésnek kellessék még járni. Fizetésük pedig a legényeknek ím ilyen legyen. A munkában gyors és tudós szolgának, amely magától minden munkát el tud végezni, minden héten harmincöt magyar pénz29 fizettessék, az alábbvalónak pedig, és magától minden munkát véghez vinni nem tudónak huszonöt pénz adassák egy hétre. Ha valamely mesterlegény pedig a munkában oly alkalmatos, hogy a céhbeli mesterek közé kívánkozik és igyekezik állni, minek előtte céhbeli mesternek jelentessék lenni, a város tagjai közé számláltatni és [a] bírónak s [a] tanácsnak, amint a többi városbeliek is cselekednek, engedelmességet fogadni tartozik. És végtére felszabadulásáról való levelet s ezenkívül arról is, minémű mesternél tanult, hogy az apró esztendőket híven betöltötte és a mesterséget alkalmatosán megtanulta, levél által vagy élő bizonyság által megbizonyítsa. Nemzetségéről pedig, minthogy a régiektől ránk áradt szokás azt kívánja, különben mutasson a céhnek levelet és végtére a céh ládájába adjon két forintot, a köszöntőpohárt és [a] mesterasztalt is halogatás nélkül megadja. Hasonlóképpen, ha valamely külső mesterember mesterségének gyakorlása okáért ebbe a városba jön, először a bírótól és [a] tanácstól a városbeliek közé kéresse és adja magát, és midőn befogadtatott, nemzetség- és mesterlevelét a céh előtt tartozzék megmutatni és a céh ládájába két forintot beadni, mind a köszöntőpoharával együtt. Ha pedig némely közülük a szokott ebédet és köszöntőpoharat pénzzel akarja megfizetni, szabad, de a köszöntőpohárért hat forintot, az ebédért 35
