Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)
Bevezetés
A felvásárlást, illetve anyagbeszerzést a feldolgozás követte, amelyet a céhprivilégiumok szintén igyekeztek szigorúan, a jogosulatlan előnyöket és a konkurenciát kizárva szabályozni. A győri had mészáros mestereinek kellett a vágást elvégeznie (2.). Amennyiben pedig egy segédet rajtakaptak azon, hogy nemesembernél, a városban vagy falun húst (feketén) vág, azt azonnal el kellett távolítani a céhből (8.).95 A munka elvégzésének kizárólagosságával mind a magyar gombkötő, mind pedig a győri és komáromi kötélverők céhprivilégiumában találkozunk. Előbbi esetében a még Nagyszombatban 1599. május 8-án kiadott, majd Érsekújvárban 1629. augusztus 29-i dátummal átvett irat első artikulusának ötödik pontja rendelkezik a városban nem a helyi céh tagjaként titokban dolgozó mesterekről, akiktől a céhmesternek - miután jelentette az esetet a bírónak - el kellett koboznia a szerszámait.96 A győri és komáromi kötélverők céhprivilégiuma is biztosította, hogy az erősségen belül a kötél készítésére csak a céhtagok lehetnek jogosultak (18.). Még azt is sikerült elérniük az irat megszövegezését kérelmezőknek a győri Orminál,97 hogy a halászok saját anyagukból ne verjenek se a hajóikhoz, se máshoz szükséges kötélzetet (14.).98 A céhek a saját tagjaikkal szemben is igen szigorú rendszabályokat hoztak arra az esetre, ha valamelyik mester még adós maradt egy munkával. Mind a győri és komáromi kötélverők privilégiuma (13.),99 100 mind a magyar gombkötők kiváltságának 1734. december 28-án kelt kiegészítése úgy rendelkezett, hogy addig nem kezdhettek egy újabb munkadarab elkészítéséhez, amíg az előzőt be nem fejezték.160 Az is előfordult, hogy a céhtagok külső személyek segítségét vették igénybe bizonyos munkák elvégzéséhez. A gombkötők céhszabályzatának 1726. február 24-én kelt kiegészítésében kettő, illetve négy forint büntetést helyeztek kilátásba a céhmesternek, valamint azon mestereknek, akik az övnek való szőrt vagy a selymet himpellérekkel dolgoztatták fel.101 A céhprivilégiumok igyekeztek szabályozni az alapanyag feldolgozását. A győri had mészárosainak a higiénés102 szempontokat a legmesszebb menőkig figyelembe kellett venniük. Senki sem vághatta le közülük az állatokat az otthonában vagy a tanyáján, hanem csak a víz melletti vágóhídon. Még a legnagyobb éhínség idején sem dolgozhatta fel egyik mester sem a tisztátalan marhát, ökröt, tehenet, borjút, juhot, bárányt, anyakecskét, kecskegidát, disznót vagy a marhának olyan részét, amit nem lehet elfogyasztani. Tiltva volt számukra, hogy farkast, rókát, vagy hasonló állatot levágjanak. Aki mégis ilyet tett, azt kizárták a céhből és mesterségét a győri had részére nem űzhette soha többé (2.). Emellett csupán a céh mesterei darabolhatták fel az erősségbe hozott vadhúst (szarvast, őzet, vaddisznót) és halakat (vizát, tokhalat, harcsát, csukát, pontyot és más vízi állatot) is (7.).103 A győri és komáromi kötélverő mesterek céhprivilégiuma azt tiltotta, hogy bárki nyolcszálas fonálból kötöző- és ellenkötelet készítsen. Másrészt mivel az irat megszövegezése időpontjában nem létezett az országban forgalomban lévő egységes mérték, így a mestereknek a munkadarabot ugyanazon mérték alapján kellett elkészítenie. Ezért büntetést helyeztek kilátásba annak, aki a legrégebbi és a legújabb „etalont” az erősségből kiviszi (16.).104 A magyar gombkötők privilégiuma megtiltotta, hogy bárki olyan munkát vállaljon el, amely nem tartozott a céh „profiljába”. Egy 1734. február 10-én kelt bejegyzés szerint a vétkes mestereket hat-hat forintra büntették, amelyet végül három forint ötven dénárra mérsékeltek. Ám kikötötték, hogy „ha [a] jövendőben őkegyelmek közül valamelyik ezt merészené cselekedni, [a] céhnek [a] szokott büntetését el nem kerüli. Valamely pedig a céhnek tagjai közül valamely szín és ürügy alatt előfordítaná, tehát [a] céhnek [a] szokott büntetésén marasztalják, úgymint négy forintokon”.105 Az 1736. június 3-án kelt kiegészítésben egy újabb jogosulatlan előny felszámolására tettek kísérletet, amikor nem engedélyezték senki számára „négy pénzes selyemzsinórt csinálni, úgy nemkülönben hét fertály106 selyemzsinórt, vagy95 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1928. 14.; Bedy 1942. 142-143.; László 1963. 382-385. 96 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet 97 Lásd Glosszárium. 98 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratoklevéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiumaXV. 3. 7. kötet; Bedy 1942. 134-135. 99 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet; Bedy 1942. 134-135. 100 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet 101 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet 102 Erről lásd: László 1928. 1-55. 103 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1928. 14.; Bedy 1942. 142-143.; László 1965. 382-385. 104 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 105 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet 106 Lásd Glosszárium. 14
