Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)
Bevezetés
is selyemborítást kilenc pénznél107 különben adni”. Aki pedig az előírást megszegte, azt „minden engedelem nélkül” egy forintra kellett büntetni.108 A mesterek az alapanyagok feldolgozásánál a munkájukat segítő, meghatározott számú inassal és legénnyel dolgoztak. A rendszabályok összeállítói ez esetben is igyekeztek többféle módon kiegyenlíteni a feltételeket, elejét venni a belső versenynek vagy a jogosulatlan előnynek. A magyar gombkötők Nagyszombatban kiállított privilégiuma szerint a mester mellett egy legény és két inas dolgozhatott. Amennyiben utóbbiaknak befejeződött a tanulóesztendője, csak akkor vehettek fel újat. A legények esetében pedig csak akkor engedélyezték egy második felvételét, ha az nem volt a többi céhtag kárára. A privilégiumba azt is belefoglalták, hogy Szent Mihály (szeptember 29.) napjától Húsvétig a szolgálóknak reggel négy órakor kellett felkelniük, majd gyertyafénynél egészen este kilencig kellett dolgozniuk (6. artikulus). A 18. századra azonban a két legény alkalmazása már általánossá válhatott, sőt ezt a lehetőséget is megpróbálhatták „kijátszani”: Gombkötő Kakacs Mátyás műhelyében egy harmadik legényt is alkalmazott, ami miatt a céh ez ügyben 1742. szeptember 5-én egy mindenkire érvényes tiltó rendelkezést hozott.109 A belső verseny megakadályozása érdekében azonban nem ez volt az egyetlen tiltás. Mind a magyar gombkötők, mind a kötélverők céhprivilégiuma szigorúan büntette azon mestert, aki egy másiktól magához csábította annak szolgáját (inasát vagy legényét). Ha ez megtörtént, akkor kötelezték a vétkest, hogy a céhládába két forint bírságot fizessen be. Emellett a szolgálót is vissza kellett küldeni eredeti mesteréhez (3. artikulus).110 A kötélverők a büntetés mértékét nem határozták meg, csupán arról rendelkeztek, hogy a céh ítélje el a vétkest (3.).111 Ezzel összefüggésben meghatározták a legényeknek és inasoknak járó bér mértékét is. A magyar gombkötők Nagyszombatban kelt privilégiumában a következőket olvashatjuk ezzel kapcsolatban: „fizetésük pedig a legényeknek ím ilyen legyen. A munkában gyors és tudós szolgának, amely magától minden munkát el tud végezni, minden héten harmincöt magyar pénz112 fizettessék, az alábbvalónak pedig, és magától minden munkát véghez vinni nem tudónak huszonöt pénz adassák egy hétre” (2. artikulus).113 Míg a magyar gombkötők különbséget tettek bérezésben az ügyes és a kevésbé ügyes segédek között, addig a győri és komáromi kötélverők az inasok napi bérét tizenkét krajcárban, míg a legények meghatározott norma feletti juttatását egy batkában, azaz négy krajcárban határozták meg (11.).114 Szintén a feltételek kiegyenlítése miatt foglalták írásba, hogy a lakatos és puskaműves inasok közül négyhetente ki kellett választani kettőt, és azoknak más műhelyben kellett dolgozniuk (3., 20.).115 A céhszabályzatok szigorúan rendelkeztek a portékák árusításáról is. A győri had mindazon mészárosának, aki egész évben a győri erősségben kívánt árusítani, Nagypénteken meg kellett jelennie. Aki pedig ezt elmulasztotta, az nem árusíthatott itt (l.).116 A had mészárosainak nem határoztak meg konkrét időszakot a hús árulására; ez bármikor megtehették, hiszen a zsoldosoknak és családtagjainak folyamatosan biztosítani kellett az ellátását.117 A győri és komáromi kötélverők privilégiumában azonban az éves vásár alkalmával meghatározták az árulás idejét és helyét is: eszerint délelőtt tíz órakor az összes mesternek meg kellett jelennie a kijelölt helyen. Csak ekkor kezdhették meg az árusítást, ezt megelőzően portékájukat ki sem pakolhatták (16.).118 A céhtagok nem becsmérelhették egymás munkáját sem. A magyar gombkötők privilégiuma szerint, aki mégis ilyet tett, azt két font viasz büntetés lerovására kötelezték a hitelrontás miatt (8.).119 107 Magyar dénár. 108 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet 109 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet 110 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet 1,1 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 112 Magyar dénár. Lásd Glosszárium. 113 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet 114 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 115 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had lakatos és puskaműves legényeinek és inasainak rendtartása XV. 3. 8. kötet 1,6 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1963. 382. 117 A zsoldosok ellátásánál napi kenyér, hús és bor, illetve sör fejadagot határoztak meg. A győri hadba felfogadottak élelmezésében fontos szerepet játszott az úgynevezett húspénz (.Fleischgeld, pecunia carniurri). Ezt a zsoldosok részére kifejezetten azért osztották ki, hogy ennek ellenértékeként valami meleget is ehessenek. A felfogadottaknak a vártartomány földjein nevelt és a saját mészárosaik által feldolgozott állatok (mint például a seregbarmok) húsára kellett költeniük az összeget, és nem kereskedőktől vagy a földbirtokosoktól megvenni, ezzel is gyarapítva a helyi jövedelmeket. Pálffy 1999. 199. 118 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 119 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, Agyőri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet; Bedy 1942. 26. 15
