Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)

Bevezetés

szükséges és köszönpoharat adniuk. Lehetőség volt arra is, hogy a „természetbeni szolgáltatásokat” pénzen megváltsák: a köszöntőpohárért hat, míg az ebédért húsz forintot kellett fizetniük egy éven belül (2. artikulus). Amennyiben pedig a jelölt beházasodott a céhbe, „fél köszöntőpohárral és fél ebéddel” tartozott (6.). A céhtagságért lefizetendő összeg a 17. század végére emelkedett. Az 1680-as évek elejéről két olyan bejegyzés is fennmaradt, miszerint ekkor 34 és fél forintot fizetett a céhládába mind egy özvegy, mind egy másik városból érkezett mester a felvételért.88

A győri és komáromi kötélverők Mansfeld által megerősített privilégiuma úgy rendelkezett, hogy a vizsgadarab elfogadását követően a mesterjelölt két forintot fizessen a céhládába (24.). A Heister által konfirmált kiegészítésekben pedig azt olvashatjuk, hogy a mesterremek jóváhagyását követően a leendő céhtag a látóembereknek fizessen egy-egy forintot, a többi mesternek pedig ebédet adjon (4.). Ezenkívül mielőtt a legényt mesterré nyilvánították volna, a mesterré váláshoz meg kell fogadnia, hogy a ládába egy éven és egy napon belül harminckét forintot befizet, valamint egy tisztességes mesterebéd megtartásával is tartozott (5.).89

Érdekvédelem, a belső és a külső konkurencia letörése

A Magyar Királyság városaiban a 14. századtól megjelenő céhprivilégiumok megszövegezése mellett az egyik legfontosabb, mondhatni elsődleges érvnek az érdekvédelmet, a belső verseny és a jogosulatlan előnyök megszüntetését, valamint a megfelelő minőség biztosítását tekintették az olcsóbb, esetenként rosszabb minőségű, és - ami talán a legfontosabb - nem a mesterség helyi elismert tagjai által készített termékek, portékák árusításával szemben.90 így nem is csodálkozhatunk azon, hogy a konkurencia letörése, és - ezzel együtt - a jogosulatlan előnyök megszüntetése végett megfogalmazott cikkelyek ezen iratok meghatározó részét képezték. Az általunk vizsgált győri céhek esetében sem történt ez másként, hiszen a különböző céhprivilégiumokban igyekeztek szabályozni az anyagbeszerzés, a feldolgozás és az árusítás körülményeit, illetve módozatait.

A győri had mészárosainak mindenekelőtt megfelelő, azaz vágósúlyban lévő marhákat kellett beszerezniük, ehhez megfelelő tőkével kellett rendelkezniük. A céhtagok számára tiltották, hogy az üzlet megkötése előtt szántszándékkal megdrágítsák az árut. Akit pedig ezen tetten értek, azt megbüntették (14.). A marhák felvásárlásánál a mesternek meg kellett arról bizonyosodnia, hogy az eladásra kínált állatok nem lopottak-e, az olyanok feldolgozását és árusítását ugyanis tiltotta a céhszabályzat (2.). A felvásárolt marhák Győrbe juttatása újabb költségekkel járt, amelyről a céhszabályzat szintén részletesen rendelkezett. A mészárosnak abban az esetben nem kellett sem harmincadvámot, sem úgynevezett pecsétpénzt91 fizetnie, amennyiben a Magyar Királyság területén újra eladja vagy feldolgozza az árut. Abban az esetben azonban, ha külföldre akarta hajtani a vágójószágot, úgy köteles volt az előbb említetteket leróni, de minden egyéb vámtétel alól mentesült (5.).92

A szintén a had szükségleteit kielégítő győri és komáromi kötélverők céhprivilégiumában szabályozták az anyagbeszerzés mikéntjét. Egyrészt meghatározták, hogy egy mázsánál súlyosabb alapanyagot vagy készterméket senki sem vehetett át egyedül. Ezt csak a legidősebb mester jelenlétében lehetett megtenni, majd az egység megőrzése végett egymás között kellett szétosztaniuk. Aki pedig nem így tett, azt két birodalmi tallérra büntették (13.). Másrészt tiltották a mestereknek, hogy régi kötelet használjanak fel új munkához. Akiről pedig kiderült, hogy mégis így tett, annak a céhládába négy magyar forintot, míg a ferences kolostornak két font viaszt kellett büntetésként lerónia (17.). A Heister által megerősített kiegészítésekben további két olyan cikkelyt találunk, amelyek a nyersanyag felvásárlásával foglalkoztak. Egyrészt megtiltották mind az elővásárlást, mind pedig a „göndör szőrszálakkal”93 való kereskedést az idegenek számára (9.). Másrészt - pozsonyi szokásra hivatkozva - a céhen kívüli mesterek csak azután vásárolhattak a nyersanyagból, miután az óra elütötte a tizenkettőt (ll.).94

88 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet

89 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet

90 Szádeczky I. 1913. 27—29.; Szűcs 1933. 111-122.; Bácskai 1965. 52-61.; Kaszás 1996. 7.; Bácskai 2002. 47.; Nemesné2Q\6. 658.; Nemesné2Q2\. 10.

91 Lásd Glosszárium.

92 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1928. 14.; Bedy 1942. 142-143.; László 1965. 382-385.

93 Állati eredetű szőrzet.

94 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet; Bedy 1942. 134-135.

13