Vajk Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból I. kötet. (Győr, 2021)
Bevezetés
végháznak írták és mondták. Ez azonban nem a várat jelentette, hanem magát a valami elé, ellenében a végekre telepített (ültetett) sereget. A ház szót pedig ez esetben - a sessiohoz hasonlóan - a had hazája, otthona értelemben használták. Ily módon a végház lehetett egy (külső)várban vagy városban, mint Győrben, vagy akár egyszerre mindkettőben is. Leggyakrabban azonban a váron és városon kívül egy szabadföldi hóstátban létesítették.105 Mindezek alapján a praesidium megnevezés fordítására legmegfelelőbbnek a végház szót tekinthetjük. Végezetül szót kell ejtenünk a süveggyártó céh kiváltságlevelében szereplő Philipp Graf von Mansfeld tisztségének latin megnevezéséről is: generalis capitaneus. Csábító volna a kifejezést főkapitányként fordítani. Kétségtelen, hogy az alsó-ausztriai rendek zsoldján tartott győri végvidéki had Ormijára a 16. és a 17. századi magyar nyelvben használták e szót, ám még a kapitány és a királyképe megnevezéseket is.1"'' A generalis capitaneus megnevezés sem csengett idegenül, hiszen a 16. században a Magyar Királyságba rendelt csapatok főparancsnokát értették alatta.107 Az iratban miért ezt a kifejezést és nem a szintén használatos supremus capitaneus Jauriensist olvashatjuk? Erre nehéz egyértelmű választ adni. Talán a legközelebb akkor járunk az igazsághoz, hogyha azt feltételezzük, hogy a győri végvidékhez tartozó, de különböző helyekre - mint például Keszthelyre - rendelt hadak élére a 17. században gyakorlattá vált, hogy egy-egy főkapitányt (supremus capitaneus) neveztek ki.108 így egyrészt „megszaporodtak” az ezen tisztséget viselők; másrészt magát az egész győri végvidéket kormányzó és igazgató személy megnevezésére más kifejezést kellett találni. Ez lett a generalis capitaneus, amelyet generális főkapitánynak fordíthatunk. A süveggyártók számára adott kiváltságlevél magyar nyelvű kiegészítésének végén olvashatjuk, hogy „a mi birodalmunknak hasznára fordíthassanak”.109 Felmerül a kérdés, miért fogalmazott így a győri káptalan jegyzője. A 16-17. századi magyar nyelvű iratokban gyakran előforduló kifejezés jelentéstartalma eltért attól, amit ma értünk alatta. A latin dominium szó eredeti jelentése birodalom, másként hatalom volt. Ezt azonban nem földrajzi értelemben használták, nem területre értették, hanem az a felett gyakorolt hatalmat jelentette.110 Ezen értelmezés szerint az elkobzott portékákat a győri káptalan hatalma alatt állók javára lehetett fordítani. PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ Fontos szót ejtenünk a kiváltságlevelekben feltűnő különböző pénznemekről is. A legnagyobb címletnek az ezüst rajnai forint vagy másnéven a rajnai tallér számított,111 melyekről a német varga és a süveggyártó céh kiváltságlevelében olvashatunk. Ezeket a 16. században 60 krajcárral váltották. A következő évszázadban azonban az inflációnak köszönhetően ez az érték megduplázódott. A krajcárból vertek 48, 24 és 12, majd I. Lipót uralkodása alatt 1, 2, 3, 6 és 15 címleteket is. Ez számított a mindennapok leggyakrabban használt fizetőeszközének. A takács és a fazekascéhek privilégiumában olvasható pénz erre a pénznemre vonatkozik.112 A német vargák kiváltságlevélének második artikulusában büntetésül egy batkát (.Batzen=pác=patz) kellett befizetni, amely négy krajcárt ért.113 A süveggyártó, takács- és a fazekascéhek privilégiumában található bécsi, illetve bécsi fillér pedig a bécsi garasra, avagy Groschenre utalt. Ennek az értéke három krajcárnak felelt meg.114 A takácscéh kiváltságlevelének első artikulusában olvashatunk az egyszerűen csak „pénz”-ként feltüntetett dénárról is, mely a mindennapok leggyakrabban használt magyar fizetőeszköze volt. Egy magyar aranyforint 100 dénárnak felelt meg.115 Emellett említést kell tennünk arról is, hogy a német vargák privilégiumába beírt, 1760. évi bejegyzésben szerepelő pénz már nem a krajcárra, hanem a forintra vonatkozott. Ez volt az úgynevezett konvenciós forint. SÚLY-, ŰR- ÉS HOSSZMÉRTÉKEK Mivel a 17. században nem léteztek egységes mértékegységek, így az iratokban szereplő különböző súly-, űr- és hosszmértékek meghatározása nem könnyű feladat. Az akkori legelterjedtebb súlymértéknek a fontot tekinthetjük. A győri céhkiváltságokban azonban a szövegek írói, összeállítói nem jelölték, hogy 13
