Vajk Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból I. kötet. (Győr, 2021)
Bevezetés
1 városokban élő vargák céheinek „szokásos és használatos” szabályzata alapján dolgozták ki, ám mégis ez esetben egyedi jelenséggel állunk szemben. A kiváltságlevélből kiderül, hogy a győri had Obristja., Andreas Teufel42 a városban és a hozzá tartozó végvidék végházaiban élő és dolgozó vargák kérésre engedélyezte egy céhszabályzat megszövegezését és elkészítését, amit aztán jóvá is hagyott.43 Már Villányi Szaniszló felhívta a figyelmet arra, hogy az alsó-ausztriai rendek zsoldján felfogadott végvidéki lovasok és gyalogosok, valamint családjaik ellátására jelentős számú mesterember érkezett a városba.44 Mivel ezen iparűzők a győri regiment45 alá tartoztak, azaz regiment-alattvalók voltak, így a mindenkori Obrist joghatósága alatt álltak. Teufel pedig ennek érvényt is kívánt szerezni, ahogyan ezt a kiváltságlevél záró rendelkezésében igen világosan és nyomatékosan tudtára adta a német vargáknak: „Másrészt, nem csupán a varga céh mostani mesterei részére - akik nekem, mint Orminak és a regimentemnek egyébként hozzám és alám, a had szolgálatára rendeltek — [tiltom] ezen engedélyezett céh szabályzatuk és szabadságuk elvesztésének terhe mellett, hogy ők most, vagy a jövőben a [győri] magyar polgárok bírósága elé álljanak, illetve a [győri] polgárjogot felvegyék; hanem azon vargák is, akik itt háznál laknak és a céh mesterévé akarnak lenni, tartsák magukat [ettől] távol, és nekem, mint Obristnak és az említett alám rendelt regimentnek ellenkezés nélkül minden megillető ügyben és esetben mindenkor alázatosan és engedelmesen magukat alávessék.”46 A regiment-alattvalók száma, bár több alkalommal is igyekeztek korlátozni beköltözésüket, a 17. század elejére annyira megnövekedett, hogy a káptalan — amely állandó hatásköri vitában állt a győri Obristtal - az uralkodóhoz, majd a magyar rendi gyűléshez fordult sérelmei kivizsgálása és jogorvoslata végett. Ennek eredményeként, az utóbbi 1625-ben hozott határozata szerint a regiment-alattvalók személyükben az Obrist, míg háztelkeik tekintetében a káptalan és a város joghatósága alatt álltak.47 így a német vargák a 17. század folyamán is a győri had mindenkori parancsnokának fennhatósága alá tartoztak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy privilégiumuk 1665. április 3-án kelt kiegészítését az akkori generális kapitány, Raimondo Montecuccoli48 erősítette meg.49 Mint láttuk, az uralkodó által Győrbe rendelt had lábbelikkel való ellátásáért felelős varga céh esetében egy ismeretlen eredetű céhszabályzat alapján a helyi viszonyokat tükröző artikulusokat fogadott el Teufel a mesterek kérésére. Tagsága németekből állt ugyanúgy, mint a süveggyártóké.50 Utóbbiak esetében már biztosan tudjuk, hogy az 1637. évben a győri káptalan, Trakostyáni Draskovich György győri püspök (1635—1650)51 és a Győrbe rendelt hadak parancsnoka, Philipp Graf von Mansfeld52 függőpecsétjeik által megerősített kiváltságlevelük alapjául a bécsújhelyi süveggyártók 1630-ban készített privilégiuma szolgált. Ennek átalakítását és újbóli megszövegezését pedig azért kérték az ottani mesterek, mivel az általuk 1187- ben átvett milánói céhes kiváltságokat ekkora már meghaladottnak és elavultnak tartották.53 A győri süveggyártó mesterek részére tehát ezt a harmincnégy artikulusból álló, német nyelvű kiváltságlevelet írta át a káptalan, amit az Újvárosban megtelepedett és Tulner Péter54 által képviselt mesterek kéréseit figyelembe véve további hét, latin nyelven íródott cikkellyel egészítettek ki. Azaz azt is mondhatjuk, hogy a győri viszonyokhoz igazítottak. Ezek közül az első két artikulus a céhtagok hitéletével foglalkozott,55 míg a harmadik azt rögzítette, hogy a céh felett a város földesurának, azaz a káptalannak van joghatósága. A további négy cikkelyt annak szentelték, hogyan kell eljárni a vásárokon feltűnt konkurens süveggyártókkal, kontárokkal (himpellérekkel) és idegen kereskedőkkel szemben.56 Hiába próbálták azonban a céhtagok a konkurenciát kizárni, „adminisztratív eszközökkel” kereskedésüket a heti és országos vásárokon ellehetetleníteni, 1642-ben újra a káptalanhoz kellett fordulniuk ez ügyben. Ugyanis a kereskedők, szabók, takácsok és más polgárok hordószámra hozták és árulták a süvegeket. A káptalan a városbírónak meg is parancsolta, hogy a céhtagokon kívül senkinek se engedélyezze ezen portékákkal való kereskedést.57 Ezt 1649. május 25-én Pozsonyban III. Ferdinánd német-római császár és magyar király (1637-1657) megerősítette. A győri süveggyártók panaszát, az erre adotr rendelkezést és a királyi megerősítést is a kiváltságlevélbe bemásolták.58 A káptalan és az uralkodó mellett 1743. július 9-én a város tanácsa is megerősítette a süveggyártó céh kiváltságlevelét. Ezt azért tartották fontosnak a testület tagjai, mivel a város felett a káptalan földesúri joghatósága megszűnt. Mária Terézia ugyanis 1743. március 6-án kiadta azt a kiváltságlevelet, amely a Győrben polgárjoggal rendelkező lakosokat kollektív nemesi kiváltságokkal ruházta fel. Azaz a település szabad királyi városi rangra emelkedett.59 9
