Vajk Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból I. kötet. (Győr, 2021)
Bevezetés
Bedy úgy fogalmazott, hogy a takácsmesterség megtelepedése Győrben az ide rendelt zsoldosokkal kapcsolható össze. Állítása szerint munkájukra a helyi polgárok körében is nagy kereslet mutatkozott, így hamarosan a németek mellett magyar takácsok is megjelentek a városban.60 Ezen gondolatmenet jogosságát azonban kétségesnek tekinthetjük. Ez az iparág ugyanis már korábban jelen lehetett a püspöki székhelyen. Vélhetőleg számuk jelentősen gyarapodott az ide rendelt had, a helyi lakosság és az oszmán hódoltatás elől a környékről betelepülők megnövekedett igényeinek a kielégítése miatt. A kérdés tisztázása további kutatást igényel. A német takácsok hagyománya szerint első céhszabályzatukat - az 1552-ben kiállított pozsonyi alapján61 — Győr oszmán megszállását (1594—1598) követően, 1600 körül állította ki II. Rudolf német-római császár és magyar király.62 Maga az irat az 1809. évi francia ostrom során elveszett, ám a pecsétjük a tizenkét mester monogramjával és az 1601-es évszámmal fennmaradt.63 A magyar takácsok 1625-ben újra Pozsony városához fordultak, hogy onnan egy önálló céh alapításához az 1552. évi szabályzat másolatát elkérjék. A közbenjáró Benkovics István,64 Pápai János, Rövid András és Szalai Márton6s indoklása szerint erre azért volt szükség, mivel a korábbit a had mellett dolgozó takácsok (regiment-alattvalók) maguknál tartották. A közöttük támadt vita miatt kellett a hiteles másolat. Ezt meg is kapták; ám nem az eredeti nyelven, hanem már magyarra fordítva, egy latin nyelvű bevezető résszel.66 A húsz artikulusból álló céhlevelet a győri káptalan a következő, 1626. esztendőben további öt cikkellyel egészítette ki. Ezek közül az első kettő vallási előírást tartalmazott, míg a továbbiak az inasok számát (3.) és a legények fizetését (4.) határozták meg. Az utolsó artikulus pedig arról rendelkezett, hogy a céh szabályai a vidéki mesterekre is érvényesek.67 Ezt a céhlevelet erősítette meg I. Lipót német-római császár és magyar király (1657—1705) 1692. július 16-án Bécsben Jován Ádám céhmester, Fortner Gergely68 és Fülöp János69 mesterek közbenjárására.70 A privilégiumokat tartalmazó irat azonban a „német nemzetiségű takácsok kezére került, akik azt bizonyos cikkelyekben és pontokban megsértették, és az előírt szerződést egyáltalán nem tartották tiszteletben, hanem kölcsönösen a másikat vádolták, és ugyanazt a céhlevelet az említett német nemzetiségű takácsoktól nem kaphatták vissza, hogy birtokolhassák”.71 Emiatt Jován, Fortner, Fülöp és Basi Mihály72 a magyar takácsok nevében egy új céhlevél megerősítését kívánták a káptalantól. Ez az eredeti, 1625-ben kért pozsonyi privilégium másolatán és az 1626-ban hozzáfűzött cikkelyeken alapult, amelyet ki is egészítettek. Az 1692. évi irathoz ugyanis három új artikulust csatoltak: a másodikat, a hetediket és a huszonötödiket.73 Miután pedig az új céhlevelet 1694-ben megerősítették, a két évvel korábbit a kialakult visszás helyzet miatt egyszerűen hatályon kívül helyezték.74 A céhlevélbe az artikulusokon kívül további fontos megjegyzéseket is bejegyeztek. Egyrészt, hogy 1694. július 19-én a vármegye közgyűlésén ünnepélyesen kihirdették az új kiváltságlevelet. Másrészt 1703. október 31-én Matusek András választott skopjai püspök,75 a káptalan nagyprépostja és kanonokja újabb két, vallási tárgyú artikulust illesztett a szövegbe.76 Ez utóbbit 1735. november 16-án a vármegye közgyűlése is elfogadta és megerősítette.77 Az Újvárosban megtelepedett fazekasok a káptalanhoz, mint földesurukhoz 1634-ben fordultak privilégiumuk kiadásának ügyében. Az iratban megnevezett, a helyi és a környékbeli fazekasokat képviselő öt mester, Izbégi Sáfrány György, Németh István, Győri János, Bemard Bálint és Kapronczai János a Pozsony szabad királyi város ezen iparágának képviselői számára kiadott német nyelvű privilégium magyar fordításának átvételét és átírását kérte. A tizenegy artikulusból álló, 1633. június 15-én kelt pozsonyi kiváltságlevél esetében fontos megjegyezni, hogy az 1569-ben kiadott eredeti rendtartás átdolgozott és aktualizált változata volt. A győri fazekasok kérésére átadott iratot a káptalan további öt cikkellyel bővítette, a helyi viszonyokhoz szabta. A süveggyártókéhoz hasonlóan ez esetben is három a hitélet,78 míg a további kettő a konkurencia letörésének kérdésével foglalkozott. A 17. század folyamán a kiváltságlevelet négy győri püspök is megerősítette: Trakostyáni Draskovich 1636. február 18-án, Szederkényi Püsky János (1651—1657)79 1651. február 13-án, Széchényi György (1658-1685),80 valamint Kollonich Lipót (1685—1695)81 1688. június 21-én.82 Egy tűzvészben megolvadt pecsét megújítása miatt Groll Adolf győri püspök (1733-1743)83 a fazekasok rendtartását 1738. november 3-i dátummal megerősítette és újabb három ponttal kiegészítette. Ezek alapján a püspök saját birtokán, Győrszigetben a német mesterek önálló céhet alakíthattak, és előírta azt 10
