Vajk Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból I. kötet. (Győr, 2021)
Bevezetés
A Magyar Királyság városaiban megjelenő kézművesek a 14. század folyamán elkezdték létrehozni saját érdekvédelmi szervezeteiket, a céheket.27 De mi is ez a testület? A céh ugyanazon településen egyazon kézművességgel foglalkozó mesterek munka-, és érdekvédelmi-, tehát gazdasági és egyben vallási szervezete volt. Előfordult, hogy több település kézművesei, illetve egy helyen több iparág művelői tömörültek céhbe. Ezek voltak az úgynevezett vegyes céhek.28 Tagjainak kötelességeit és kiváltságait a privilégiumok, a céhlevelek rögzítették, amelyeket az uralkodó, a földesúr vagy a város elöljárósága érvényesített és időről-időre újra megerősített.29 Szűcs Jenő megállapítása szerint a céhek szervezésének folyamata településenként és iparáganként másmás időpontban játszódott le.30 Kutatásai alapján Bácskai úgy vélte, hogy a 15. század elején egy-egy városban 8-10 céh működött.31 Az sem számított azonban példa nélkülinek, hogy egy-egy kézművesség képviselői nem szerveződtek céhbe. Szűcs becslése szerint még a 15. század végén is a mesterségek legfeljebb egyharmada alakíthatott ki céhszervezetet.32 Azaz a középkor végéig a kézműveseknek csak egy része, igaz, többnyire a legnépesebb szakmák képviselői hozták létre saját céhüket. Az igen szűk keresztmetszetű egykorú források arra utalnak, hogy Győr a 15. század második felére egy szűkebb piaci körzetet ellátó, ám pezsgő forgalmú helyi gazdasági centrummá vált. Piacra leltek itt a környék mezőgazdasági terményei, míg kézművesipara nem csupán a polgárokat, illetve a püspökség, a káptalan és a közeli szentmártoni apátság igényeit szolgálta ki, hanem a város tágabb környékét, a környező falvakban lakókat is. A győri mesterek között is jellemzően a ruházati cikkek előállítói, a varga-, a posztónyíró-, a szűcs- és a szabómesterség képviselői voltak túlsúlyban. Előbbiek a városon belül egy meghatározott helyen laktak (platea sutorum — Varga wcca). A szűcs, a posztónyíró és a szabó mesterek legényei 1523-ban egy szociális és vallási jellegű társulást (kalendinum collegium seu ceha), közös céhalakulatot hoztak létre, amely működését Gosztonyi János püspök (1510-1525)33 és a káptalan is megerősített.34 Mindezeket figyelembe véve nem csodálkozhatunk azon, hogy a 16. század első felében a város bírái és esküdtjei között szűcsöket, posztónyírókat és szabókat is találunk.35 A ruházati cikkek előállítói mellett már a középkori Győrött is megjelentek a város lakosságának mindennapi igényeit kielégítő mesterek. A káptalan hússzékét bérlő mészárosokról az első feljegyzés 1391-ből származik. Rajtuk kívül a fennmaradt források leggyakrabban a szíjgyártókat és kovácsokat, valamint a püspök, a káptalan, az apát vagy a tehetős polgárok megrendeléseire dolgozó kőfaragókat és ötvösöket említik.36 A város életében éles korszakhatárt jelentett a 16. század közepe. Az Oszmán Birodalom előrenyomulásával Győr hadászati jelentősége felértékelődött. A három folyó találkozásánál épült püspökvár és káptalani város Bécs és Alsó-Ausztria védelme szempontjából stratégiai fontosságúvá vált, ezért a század közepén elkezdődött a védműveinek, bástyáinak és az azokat összekötő kurtináknak a kiépítése.37 Ezzel párhuzamosan az alsó-ausztriai rendek zsoldján jelentős létszámú német és magyar hadat rendeltek ide, akikkel együtt hivatalnokok (élésmesterek, fizetőmesterek, építészek) és azok szolgái érkeztek Győrbe. Emellett az oszmán hódítás elől menekülők is a városban kerestek védelmet. Mindezek következtében Győr lakossága jelentősen gyarapodott, amely magával hozta a különböző iparcikkek, luxuscikkek és szolgáltatások iránti kereslet megnövekedését is.38 A KIVÁLASZTOTT CÉHKIVÁLTSÁGOKRÓL A megnövekedett kereslet tehát hozzájárult ahhoz, hogy egyazon, vagy akár különböző iparágak mesterei céhekbe tömörüljenek, közös szabályaikat írásba rögzítsék és hitelesítsék.39 A 16-17 századi Magyar Királyságban nem létezett központilag szabályozott céhpolitika, ipartörvény, vagy bármiféle iparűzésre vonatkozó uralkodói rendelet.40 Ennek megfelelően kiváltságaik és kötelezettségeik — akár egyazon kézművességen belül is - leginkább a helyi sajátosságokat és akaratot tükrözték; de az is előfordult, hogy már létező, máshol írásba foglalt és alkalmazott cikkelyeket vettek át.41 A kiválasztott győri céhkiváltságok esetében mindkét attribútummal találkozhatunk. Kezdjük vizsgálatunkat e témakörben a német vargák privilégiumával, amelyet 1582. március 1-jei dátummal állítottak ki. Bár a bevezetésben azt olvashatjuk, hogy az iratot a bécsi és más alsó-ausztriai 8
