Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)
A naplók szövege
fel, a kilátás még sokkal tágasabb, mert az előbb leírtakon kívül még Szombathelyt, a tágas síkságot, és stájer bérceket is szemlélhetni. A szirtorom árnyába telepedve kinyugodtunk s aztán hazafelé vettük utunkat. Emlékül pár kövecskét vittem magammal. Délután mindnyájan, az anyák is, a szőlőbe mentünk. Friedl lakása ellőtt elhaladva, ez utánunk szaladt, a legcsinosabb negligée-ben;443 fekete bársonykaput, de rövid, majdnem dolmány, fekete bársonysipka ezüst paszománttal, a gazdag fürtökre mit einer graziösen Schwingung444 * fektetve, svéd kesztyű, gazdag köves nyaktű — éppen oly gazdag, mint csinos costume.443 Később Mazuchay446 barátja is kijőve, a Mária szobráig kísértek. Friedl ma már egynéhány declaratiot is monda. Málinak valamit igazítottam s kosárkámat s napernyőmet addig földre tevém. O felemelé s midőn a napernyőmet vevém, előbb kezéből, levertséget affectáló mimmel mondá: „Mir bleibt also der Korb?”447 448 Szegényt a hideg leli. Hazajövetkor többnyire róla folyt a szó, vacsora után még együtt ültünk egy ideig a szalonban s csak későn ment ki-ki gyertyájával szobájába. 17-kén. Édesanyám a háziasszonnyal, mi Bedőnével két kocsiban Kőszegig, innen egyedül folytattuk utunkat hazafelé! 4 óra felé érkezénk meg, Ignác nálunk ebédelt. Smid Teréz hozzánk sietett. Este felé a Casinóhoz ültünk, hol Buday Lóri rendkívül örvendett érkeztünkön. 25-kén. Reggel a koncertteremben próbálók Uhl44x és Kernnel.449 Este játszottam. Fehér batiszt-claire ruhámat, mely igen-igen sikerült s meglepő csinosan áll, öltém fel. Hajam elől sima, hátul négy szép tű; az egész igen csinos. A nagyszájú Buirette, ki bizonyitá, hogy mindenesetre ezen versenybe sietend, nem volt, ellenben Péchy, a még mindig meleg imádó, megjelent. A régi szíves, forró indulatú, rajtam bámulattal csüggő ifjú állt ismét előttem; szinte jól esett! Egy ifjú civilben állott soká mellettem, egyre függesztő szemeit reám s ha Péchyvel beszélgetők, pillantása ezt látszék kifejezni: „Miért nem szólhatok én veled?” Péchy, mint Marim mondá, míg játszók, egész elragadással nyugtatá pillantásit rajtam — a jó ifjú! Majdnem hiszem, hogy egy mélyebb érzés csatolja őt hozzám s ha 443 Házi öltözet (francia). 444 Kecses helyzetben (német). 443 Ruha, öltözet (francia). 446 Mazuchay, a Sopronban állomásozó katonaság egyik tisztje. 447 Nekem tehát a kosár marad? (német). 448 Uhl János, az Esterházyak hercegi zenekarának csellistája. 449 Kern Márton, műkedvelő hegedűs Sopronban. 89
