Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)
A naplók szövege
ottani societé310 őt ignorirozni311 akarja. Annál több tiszt leend jövő farsangon ott. Engem csak a leányok megjelenése deríte kissé fel, előbb igen kedvetlen valék. Almodám, hogy Csapóné levelemre válaszolt; mondá, hogy azon örvendett, hogy Everilda által megtudá, hogy én jó színben vagyok, víg s jókedvű, s tanácsolja, hogy óvjam magam a szerelemtől, mert akkor mindez elmúlna. Továbbá, hogy nekik a zajongásban312 bajuk nem lett, s hogy az is, ki után én kérdezősködöm,313 friss és egészséges, hogy ő éppen az utóbbi zavarban magát s felséges erényeit igen kikülönbözteté s előtünteté, s hogy éppen ekkor talált comtesse Schaffgotsch alkalmat vele közelebb megismerkedni. Más semmi. Ekkor felkeltetém. S ha a környülállásokat jól megfontolám, mi egyéb maradt nékem hátra, azon meggyőződésnél, hogy ez mind így lehet s nyilván így is van. Egyik felől biztat a remény, mely mondja, ő a harmadik; téged gyermekileg érdekelt Endre.314 Midőn megtudád, hogy ő mást szeret, te az éjt könynyek közt átvirrasztád, az isteni akaratban való bízásban megnyugvál, s ó, csoda, másnap egészen kivetkezve érzéd magad ezen futékony szenvedélyből, mely a kisebb részben sem vala: szerelem. Te Rudolfot ismeréd meg — s az első szerelem tüzes, tiszta érzésével karolád őt át! Mennyire csüggtél te rajta! Mennyit szenvedtél ezen érzésnél, ész és szív egybehangzóan őt nevezők ideálodnak. Ő nem értett téged, nem viszonzá érzésed, te sokat álmodál — megcsalattál. Sokat, kimondhatatlan sokat szenvedtél! O más nőt vön; te még egyre függtél rajta elválhatlan, keserű érzéssel, tiszta, mennyei szerelemmel! Te mély, kimondhatatlan fájdalommal érzéd, hogy ő másé, soha sem lesz a tiéd. Te átlátád, hogy bármily tiszta érzésed, mégis tilos, nemtelen; te minden erődet összeszedéd; szegény, összeroncsolt szívedbe mélyen, igen mélyen elrejtéd, bezárád érzésed s minden erőddel azon voltál, magadon diadalmaskodni. Ekkor nem leiéi vigasztalást egy imában, egy könnyekben tölt éjben. Te sokat, keserűn sírtál, te sokat, buzgón imádkozál, te beteg levél, lesoványodál a sok bútól. Előbbi erőd még most sem tért vissza. Végre erőt vevél magadon s a mindent gyógyító idő a te sebedet is kezdé behegeszteni. Egy év, egy hosszú év múlt el, te még mindig szeretted őt, még most is, de csak titkon, magadnak sem híve. Ezen tompa hidegségü állapotban tanulád meg Tónit 310 Társaság (francia). 311 Hanyagolni, tudomást nem venni róla (latin). 312 Ti. az országgyűlési követválasztás Tolna vármegyei viharai során. 313 Augusz Antal. 314 Azonosíthatatlan gyermekkori szerelem. 67
