Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)
A naplók szövege
legérzékenyebb húrjait tudja megpendíteni, s ki ezt nem hiszi, menjen a Barbiere-be s hallja őt mint Almavivát! Mazarelli mint Rosina igen kellemes volt, kellemesen játszott, igen jól öltözött, csinosan énekelt. Kár hogy első áriáját kihagyá; a zongoránál ő egyet Tankrédból énekelt. Roveré (Bartolo) ma ismét igen jeles volt. O egy nagy áriát, mely nehézsége miatt igen ritkán énekeltetik, remekül adott szép hangjával, jeles metódusával elő. Roppa (Basilio) igen derék volt, első nagy áriáját annyi tűzzel, mozgékonysággal s elevenséggel éneklé s játszá, hogy csak csodálám a különben szótlan, fejcsüggesztő, szerény fiatalembert így látni. Vuczek nem rosszul éneké áriáját. De most az est második koronájához, mely azonban ma legalább egyérdemű az elsővel — Badialihoz! O, mint mindenki állítja, La Blache266 után legjobb Figaro. Én ezt nem hallottam s így nem ítélhetek. Annyi bizonyos, hogy nem hiszem, éltemben jobb Figarót hallani, szebb Figarót látni! O ma különös jó színben volt, kissé több rouge-E vett. Első áriáját s a reá következett duettet a szó legteljesebb értelmében remekül éneklé; volt ám élmény ezen duettet így hallani! Salvi s Badiali, ily két nagy ember vetélkedett benne! Mily finomsággal secondirozotr Badiali Salvinak, hogy ennek pianoját kiemelje! Az ének! Badiali ezen rendkívüli ritka hanggal, ezen valódi olasz élénkséggel, ezen derült humorral, ezen remek művészséggel utolérhetetlen Figaro! Mi különösen szembetűnő volt ma, az ezen olaszok könnyűsége, graziája. Ok azon veszekedési fináléban az egész színpadot körülszaladgálták, ugrották, mint balett-táncosok. Egyikét sem lehete hallani lépteiknek s ezeket oly szép grazia bélyegzé, mely valóban meglepő vala. Midőn anyámmal lemenék vacsorálni, olaszaink is nem sokára mellettünk egy asztalhoz telepedtek. Valóban mulatság, ezeket hallani. Rovere jól beszél franciául, Roppa igen jól s kissé németül is, de mily kimondás ez! De Badiali igen törötten franciául és semmit németül. Emellett ő igen víg s mindig a garzont255 256 257 * 259 olaszra tanítgatja, s helyébe németül igyekszik néhány szót sajáttá tenni. De ez csak nem megy; többnyire nehéz próba után csak így fakad ki: „Oh c’est la m’est trop dure! Je ne peux pas dire!”260 S ezt is oly furcsa kiejtéssel! 255 La Blache, Luigi (1794-1858), itáliai operaénekes. 256 Rúzst (francia. 257 Kísért (olasz). ” Halkságát (olasz). 259 Pincért (francia). 260 Ó, ez nekem túl nehéz! Ezt nem tudom kimondani! (francia). 59
