Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)
A naplók szövege
assága, szépsége, finomsága itteni tisztjeink koronájává teszik, ő mégis a valódi, belső embert tekintve, közönséges ember, s ebben a pontban egészen hasonló társaihoz. Vojna volt. Igen dicsért, a grófné is igen megelégedett volt velem. Donizetti Faustjából játszók egy darabot, ez igen tetszett. A kedves Vojna aligha nem lopta azon rózsaszínű szalagot, mellyel kottáim összekötvék; gyanúm reá esik. Buirette ma igen víg s gyermekes volt, Lóri egyszer valaha nem énekelt. Bezerédjné igen magára voná Gusztáv figyelmét, ki elragadva látszék hallgatni románcait. Talán boszszúból tévé ezt, mivel én Vojnával udvarias voltam, vagy — s nyilván — férfiúi csapodárság. Amellett ő, minden észrevehető feszültsége mellett is, igen udvarias vala velem, és sok szépet s sok célzást szerelemre mondott, de ezt mintegy kényszerítve. Délután Mariechent éneklém neki Hackeltól. Ez igen látszék neki tetszeni, úgy, mint ma este is a Wanderlied. Péchy mondá, hogy Dósa Hódossynak felőlem írt, kérdezősködött felettem s igen vágyik velem találkozni. Én ma is, mint mindig, udvarias, hideg, víg, de mindamellett kissé visszatartó voltam Gusztávval. 23- kán. Este: Wetter Heinrich Amelie von Sachsentöl; nem rossz. Én ma a mi páholyunkban. Gusztáv volt, nem sokat nézett fel, én még kevesebbet le. Marim ma már fent volt, de este ismét lefeküdt, s Tádé volt itt. 24- kén. Délelőtt misében s sétálni, délután Ninánál, ki feküdt. Ott töltöttük, Mari s én, a délutánt. Xavér ott volt Marimmal négyszemközt beszélt, quasi144 145 megkínálá kezével, ő el nem fogadá — C’est la je nőmmé exaltée!146 Örökös kár, hogy Marim házunkból eltávoztatott, ezáltal kifejlődött regényessége s beljegye oly irányt nyert, mely őt talán szerencsétlenné, legalább soha boldoggá nem teendi! Este Torila szörnyen rosszul adaték. Ma Xavér volt. Marim a mi páholyunkba ment, én Pejacsevichébe. Gusztáv nem volt, Buirette ismét sok bolondságot csinált. 25- kén. Délelőtt misében s sétálni, délután Batthyánynénál, sétálni és Zaynénál, hol pár kadét volt. Este Schule des Lebens-ben. Itt Tarral, ki ma udvarolt, igen jól mulattam. Gusztáv nem volt, Buirette ismét bolondozott. Vojna volt, sokat néztem reá! Ma felséges időnk vala, én már paszt ruhámban mentem ki, csak a felsőtestet146 vevém hozzá; hála hogy valaha tavaszunk van. Tádé mondá, hogy Bécsbe megy, én egy arannyal 144 Mintegy (latin). 145 Az engem egzaltáltnak nevezett (francia). 146 Ti. a felső részét. 42
