Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)
Katona Csaba: Lány tollal: sorvezető Slachta Etelka naplóihoz
még a kiváló itáliai operaénekes, Cesare Badiali skalpját is megszerzi e téren: „Badiali szinte átszúr sűrű, tüzes pillantásaival.” Azonban Etelka be is éri ennyivel: „Én szerettem volna neki sok szépet mondani éneklése felől, de ezen ember úgy fixírozott s szinte örült az alkalomnak, hogy jómóddal szemembe nézhetett, hogy zavaromban minden szó elhalt ajkamon, s én nem is tudtam, merre nézzek, hogy átható tekintetét elkerüljem” Ez a számos példával illusztrált kettősség végigkíséri a napló egészét. Amikor Etelka váratlanul olyan helyzetbe kerül, amiből nem tud szépszerével kikeveredni, ennek megfelelően viszonyul a történtekhez, Úgy esett, hogy az egyik udvarló példátlan merészségre szánta el magát: „O igen kedves vala. Egy francia párdal után: Void le soir, fejét nyakamra hajtá s egy gyönge, meleg, hosszú csókot nyomott reá.” S ugyan mi mást tehet ilyenkor egy jólnevelt úrilány, ha el akarja kerülni a nyílt skandalumot? Csakis ezt: „Én tettem, mintha nem vettem volna észre.” (Annál is inkább, mert a megszédült férfiú „térdei ismét nagy mozgásban voltak.”) * * * E ponton, mielőtt még a napló leendő Olvasója kaján mosollyal szeretné felütni a kötetet, fel kell tenni egy kérdést. Azt természetesen, hogy mik Slachta Etelka naplójának fő értékei? „Érdekesen mutatja be Széchenyi korának néhány esztendejét egy finomlelkü magyar leányka lelkén keresztül.”4 — emelte ki az általa legfontosabbnak gondolt ismérveket Csatkai Endre. Kétségtelen, hogy így van, a korabeli soproni (továbbá pest-budai, bécsi, balatonfüredi) társaséletet, a mindennapok számtalan apró rezdülését idézhetjük vissza hitelesen Slachta Etelka sorai segítségével, amint arra magam is utaltam. Ám ez — szerencsére — több olyan naplóról is elmondható, amelyet a reformkor éveiben (is) vezetett tulajdonosa. Slachta Etelkáénak azonban van egy sajátossága: az a finom (és őszinte) intimitás, ahogy érzelmi dolgait kezeli. Ez természetesen Csatkai figyelmét sem kerülte el: „Nem kandi szemek számára írt. Saját magának. (A naplónak egészen kényes részei is vannak.)”5 Ennek megfelelően az 1943. évi kiadásból el is hagyták a „bizalmas jellegű közléseket”, valamint az „udvarlások hosszadalmas szóbeli közlését.” Most, újabb fél évszázaddal 4 Csatkai E.: i. m. 3. 5 Csatkai E.: i. m. 9. 19
