Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)
Katona Csaba: Lány tollal: sorvezető Slachta Etelka naplóihoz
később — és több, mint 170 évvel a naplóban leírt események után — a közreadót már nem gátolja efféle (ál)szemérem — s ettől válnak igazán érdekessé és egyedivé a lánykéz által írt sorok. Az Olvasó ugyanis — s reményeim szerint ez a fentiekből már kitapintható volt — igazi női naplót, mi több: egy ízig-vérig erotikus naplót tart a kezében. Ne várjon azonban senki merész jeleneteket, a testi szerelem bármiféle megjelenítését. Aki ilyesmit keres, azt óhatatlanul csalódás fogja érni. Etelka házassága előtt semmi olyat nem tett, ami ellentmondana az illemnek, leszámítva a fent idézett esetet, aminek inkább szenvedő, mintsem tevőleges résztvevője volt. Amikor pedig egy ízben azt álmodta, hogy egyik udvarlója megcsókolja, azt valóságos katarzisként élte meg, hiszen: „Fájdalmas s mégis így van — egy férficsók sem csattant még ajkamon át, én tiszta vagyok.” A legmerészebb gondolat, amit Etelka leírt egy számára „szimpatikus” fiatalemberrel kapcsolatban, csupán ennyi: „Érzékiségem fel van ingerülve — jó, hogy távozik, különben bolondságot követhetnék el.” Ezt a „csupán”-t azonban látványos főhajtás kíséretében tegyük idézőjelbe. Vonatkoztassunk el attól a szabadosságtól vagy szabadságtól (kinek, melyik a szimpatikusabb), ahogy az ezredforduló kezeli az érzelmeket, a szexualitást — beleértve a sokáig tabuként kezelt női érzelmeket és szexualitást is —, és gondoljunk arra, hogy ezeket az „egészen kényes” részeket Csatkai Endre még 1943-ban sem érezte közölhetőnek. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor válik csupán érzékelhetővé, kitapinthatóvá a ma embere számára is a napló egészét belengő finom érzékiség. (A napló — az e kötet folytatásaként szándékaim szerint jövőre megjelenő második kötetben közlendő — XV. kötetében Etelka már férjes asszony. A testi szerelem megjelenítése ekkor már nem hiányzik az általa papírra rótt sorok közül. Ez azonban csak ott lelhető fel, a mostani közlés ilyesmit nem tartalmaz.) H= =f= * Mielőtt kezét elengedve, útjára bocsátanánk az Olvasót Etelka naplójának sorai közt, bízva abban, hogy megértő szemmel és lélekkel szegődik a leány útitársául, röviden meg kell emlékezni arról is, hogy vajon milyen irányt vett a hősnő élete az itt közölt naplórészlet után? 1841-ben Etelka özvegy édesanyja elhunyt férje után 10 000 forint kegydíjban részesült. Még ezen a nyáron lányával Balatonfüredre utazott, nem is titkoltan azzal 20
