Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)
Katona Csaba: Lány tollal: sorvezető Slachta Etelka naplóihoz
mint a korabeli Sopron. Nehézkes volt kimozdulni a lakóhelyről és nehézkes volt hazatérni, az érkező információk mennyisége pedig töredékében sem közelítette meg a mait: így a megszokott környezet elhagyásának, egy utazásnak, illetve egy-egy hír érkezésének jóval nagyobb súlya volt, mint manapság. Az élet kényelmetlenül szűkre szabott helyen és lassabban csordogált a mindennapokban, a tér s az idő még nem nyílt ki, a 20. század nagy technikai robbanása még csírájában sem létezik. A keretek tehát, ahol boldogulni kell, nagyon is határozott kontúrral vannak megrajzolva. * * * A jó képességű és határozottan vonzó külsejű, kiváló énekhanggal megáldott leány, aki — igaz, megszakításokkal — kilencéves korától írta naplóit, gondos neveltetésének köszönhetően több nyelvet beszélt, komoly irodalmi és zenei műveltségre tett szert. Amikor megözvegyült édesanyjával 1838-ban Sopronba költöztek (itt a bárói családból származó anyának rokonai éltek), ott is rövidesen a fent jellemzett helyi társaság közkedvelt alakja lett. Ahogy ő fogalmazott: „Udvarlóim száma számíthatatlan!” Ebben pedig nincs semmi meglepő. Slachta Etelka tizennyolc évesen került a korabeli társasági élet központjához, Bécshez is közel fekvő Sopronba. Esténként mulatni vágyó társaság gyűlik össze, szinte naponta bálok, kirándulások, kártyacsaták, színházlátogatások követik egymást. Etelka, ez a nyitott, látszólag magabiztos, müveit, vonzó külsejű leány gyorsan a soproni társaság egyik kedvencévé válik: e folyamatot megkönnyíti, hogy számos korábbi ismerőse is él a városban. E társaságban pedig szép számmal akadnak nőtlen fiatalemberek, soproni polgárok, nemes ifjak (még főrangűak is), továbbá a helyben állomásozó ulánusok számos facér tisztje. Ezek közül jónéhányan Etelka hűséges hódolóivá szegődnek, amivel ő nagyon is tisztában van: „Udvarlóim: gróf Vojna, ki vacsora alatt mellém ült, Tar, ki az első tourt, midőn jőve, velem táncolá, báró Buirette rendkívül és báró Münchhausen. Rousseau egész estén velem volt, midőn többé nem táncolék, mindig mellém állott, sok szépet is mondott. Skolimowszky is kérésé társaságomat, de tudom, hogy e kettő csak Mari végett.” A leány tehát szívesen fogadja a bókokat. Nyiladozó érzelmei megfelelő táptalajt biztosítanak a szép szavaknak, a forró, titkon megejtett kézcsókoknak, a tüzes pillantásoknak, a tánc közbeni szorosabb érintéseknek. A szerelembe szerelmes, de valójában a nagy Őt keresi. Közben 17