Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)
Katona Csaba: Lány tollal: sorvezető Slachta Etelka naplóihoz
folytatandja útját Milánóba, s nem jön ide. Tehát egy színésznő elémbe téve!” Hiba lenne azonban azt állítani, hogy ezzel kellőképp jellemeztük Etelka meglehetősen összetett személyiségét. Hiszen ugyanilyen gyakori fordulat naplójában az alábbi is: „Felségesen mulattam!” Etelka ugyanis magány alatt a lelki társak hiányát érti, egyébként azonban éli a polgárság mindennapi életét: sétákkal, rokoni és baráti látogatásokkal, színházban töltött estékkel és bálokkal. Korlátokkal teljes világ azonban a soproni mikrotársadalom világa, s ezzel Etelka is nap mint nap szembesül. Milyen korlátok ezek? Szellemi korlátok. A külfönféle képességekkel megáldott (avagy megvert) emberek közé gátat emelő intelligenciabeli, neveltetés- és műveltségbeli különbségek. íme az egyik udvarló jellemzése: „Beljegye nem szilárd alapokon nyugszik, s hogy ő, noha őt műveltsége, tónusa, udvariassága, szépsége, finomsága itteni tisztjeink koronájává teszik, ő mégis a valódi, belső embert tekintve, közönséges ember, s ebben a pontban egészen hasonló társaihoz.” Erkölcsi korlátok. A napló utalásai sejtetik, hogy a „szereplők” közül számosán folytatnak nem éppen legális, hol kibontakozóban lévő, hol virágkorát élő avagy már éppen elvirágzó szerelmi viszonyt. De ezeket a flörtöket a társadalmi konvenciók és az ebből fakadó hallgatás időről-időre ugyan repedező, de mégis mindig szilárdnak bizonyuló burka övezi. Sopronban nincsenek Anna Kareninák, akik vállalják viszonyaikat, létezik viszont az ún. közerkölcs. Mindenki tud mindent, de mindenki hallgat: „Budayné szörnyűn haragos, mivel nem táncoltunk. Én csak nem akartam a la Lóri egyedül a banya szeretőjével repülni.” Társadalmi korlátok. Főnemes és kisbirtokos nemes (úgynevezett másodrendű nemesség), nemes és polgár, civil és katona, magyar és nem magyar vegyül egy társaságba, azonban homogénné mégsem válhatnak. Ez pedig minden kapcsolatot és érintkezést meghatároz: „O, noha magyarul beszél, mégsem magyar. Ő gróf, de nem gazdag. Oly kétségekbe mélyedtem. Honszeretet és oly gyöngéd érdek, melyet ő bennem gerjeszte, küzdenek egymással, én egy álmatlan éj elejébe látok.” Legfőképpen pedig az erős időbeli és térbeli korlátok. A hírek lassan, kézzel írt levelek révén vagy szóban terjednek, az utazás pedig — még az első magyar vasutat sem nyitották meg ekkor — lassú, kényelmetlen és nehézkes. A 21. század elején szinte már-már felfoghatatlan, hogy a mindennapokat milyen erős összezártság uralta egy akkora településen, 16
