Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)
Katona Csaba: Lány tollal: sorvezető Slachta Etelka naplóihoz
naplóját, több mint két évvel édesapja elvesztése után: „S te, atyám, kit én szinte imádva szeretek, kit én csak most, elvesztésed után megérlelt elmémmel foghatok egészen a maga remekségében fel, hogy annál fájdalmasabban érezzem veszteségedet, te, ki nékem mindenről oly igaz, oly tiszta fogalmakat adtál, te érezni tanítál.. Meglehet, a megszépítő messzeség is növelte a halott apa iránti rajongást Etelkában. Tény azonban, hogy nevelése az édesanyára, Hauer Teréz bárónőre maradt (1781-1841). A bécsi születésű, előkelő származású anya és leánya kapcsolata viszont meglehetősen távol állt attól, hogy azt harmonikusnak lehessen nevezni. Támasszuk ezt alá egy újabb idézettel, melyben mind az apa, mind az anya alakja jelen van: „Te oly nemes, oly jó, oly felfoghatlan remek valál. S téged kelle elvesztenem, hogy egy érzés nélküli anya mellett tespedjek, egy hideg, kegyetlen dermesztő hidegségü, puszta egyedüli ségnek nézzek elejébe.” * * * Be kell vallani, Etelka hajlamos volt az önsajnálatra, a tépelődésre, a merengésre, még a romantika korában is már-már túlzottan negédes ömlengésre. Gyakorta él naplójában azzal az egyszerű fordulattal, hogy őt senki nem „foghatja fel”: „Engem nem oly hamar értenek meg, nem ismernek oly hamar ki, nem fognak fel.” Unokatestvére, egyben gyermekkori barátnője, Baumgarten Mária bárónő pl. azért nem, mert titkon szerelmi viszonyt folytat Skolimowszky Tádé lengyel származású ulánustiszttel. Márpedig Etelkával ez nem fordulhat elő: „Marim jó, angyalszelídségü, de ő már annyira alásüllyedt a szerelem prózai világába, hogy az én tiszta, szent leányias érzetemet, ezen nemes, szenvedély nélküli vonzódást nem foghatja fel.” Sajátos hozzáállása mutatkozik meg abban is, ahogy a neki igencsak tetsző és iránta komolyan érdeklődő Vojna (Voyna) Félix grófnak egy Übersetzer nevű színésznőhöz fűződő állítólagos kapcsolatához viszonyul. Meglepően megengedő pl. az alábbi álláspont: „Ő Übersetzer színésznőt testileg, engem lelkileg szeretett.” Amikor azonban híre jő annak, hogy az időközben Sopronból Bécsbe továbbálló Vojna állítólag ismét összeszűrte a levet Übersetzerrel, Etelkának már nem csupán női hiúsága sérül, hanem a polgári önérzet is lábra kap benne: „Bizonyos színésznő beteg, holmijait eladá, s Vojna most nála van Bécsújhelyen s innen 15
