Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)

A naplók szövege

próbáltunk együtt. Ő igen kedves vala. Egy francia párdal után: Voici le soir, fejét nyakamra hajtá s egy gyönge, meleg, hosszú csókot nyomott reá. Én tettem, mintha nem vettem volna észre. Térdei ismét nagy moz­gásban voltak. Egyszer, midőn felkelek, kottákat kereső,586 587 karját csatolá derekamon át, de én anélkül, hogy reánéztem volna, lassan kicsúszék kar­jából s ő többé semmit sem mert. Legjobb ilykor nem nézni reá; mert ha­bár sértett Hiedelem komolyra borítja vonásainkat, tehát mégis a hiúság mosolyt, ha gyengét is, von ajkainkra. Ez a hiba Marinál, hogy ő ilykor soha sem találja a középutat. Vagy pöröl, s ekkor kinevetik, vagy moso­lyog, s ekkor többet mernek. Ő soká maradt, talán 10-ig; adja az ég, ma többet, mint valaha, égett bennem a kívánság, Tónit bírhatni! Hangom hajlékonyabb vala ma; roulade-okat meglepetve éneklék. Forró ima szál­lott fel Mindenhatómhoz, adná kegyességeinek ezen egyikét is: gyakorla­tosságot, hajlékonyságot hangomnak. Ez segítné elő fő kívánságom telje­sülését! 12-kén. Mily álmom vala! Fölébredék utána s oly mélyen megrá­­zódott valék, szívem oly erősen dobogott, hogy csak soká utána alhattam el s csak akkor, midőn kezemet erősen reá szorítva, ennek kiállhatlan dobogását valamennyire mérséklém. Álmodám, hogy soirée-ban valánk. Tóni volt itt s gordonkán elragadólag játszott, mintha énekelt volna. Beze­­rédj Etelka is jelen volt s meghívott magukhoz Kőszegre táncvigalomra, keddhez nyolc napra. Tóni is odajövendő vala, gondolám, majd krepp ruhámat készítem el akkorára. Tóni sok figyelemmel viseltetett irántam; körülöttem volt mindig; kitüntetett; minduntalan kezemnél fogott; szóval mutatá, hogy érdeklem. Egyszerre egy nagy teremben valánk, melyben bi­liárd álla; roppant nagyságú. A két túlsó félen két ellenpárt állott; az egyi­ken Tóni, Bezerédj Pál mint secundansa,588 a másikon egy szemüveges, Fischer mint secundansa, de a duellírozón589 civil kaput volt s meg nem ismerhetém. Az abba nyíló teremben a társaság gouter-nál ült. Kérdém Buirette-t s még pár tisztet, ki a duellírozó — nem mondák. Ismét vissza­térők s Pichler kapitányt ismerém benne meg. Kifejezhetetlen szorongás­sal kérdém Tónit, mi e párharc oka? O kezemnél fogott, azt gyöngéden megszorítá, szemembe nézett, kifejezhetetlen édes, kedves kifejezéssel s mondá, hogy az felettem elménceskedni mert, engem rossz világosságba 586 Ti. keresendő. 587 Ti. a szívének. 588 Segédje (latin) — ti. párbajsegédje. 589 Ellenfélen, küzdőfélen (latin). 115

Next

/
Thumbnails
Contents