Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)
A naplók szövege
atyámnak lenni, hogy ne legyek az, de én könnyelműnek látszom, s magamba zárkózott vagyok. Engem nem oly hamar értenek meg, nem ismernek oly hamar ki, nem fognak fel. Kétségek hányák elmémet, mi lesz annak következése, ha ő idejön s most még az a kérdés, jön-e valóban? Én nem hiszem! Fiáth mondá, a vármegye egész politikai helyzete rajta nyugszik: képzelhető-e, hogy ő ily körülmények közt annyi időre elhagyhassa azt? Én kétlem, s úgy inkább ezen gondolatnak helyt nem adok, hogy a keserű csalódás búkelyhét ne kellessen ismét kiürítnem! 4- kén. Anyám este játszott. Mari sincs még jól. Este: Freundschafts-Probenbe mentem, melyben Raenz igen jelesen, Rostockné sok iparral játszottak, Stahl kiállhatlan volt. Midőn hazajövék, Fischert találám nálunk. Ő tegnapi hidegségemet szememre veté, de én bizonyossá tevém, hogy pillanataimat igen megóvni tanultam, azóta, hogy tudom, hogy azok igen gyakran félremagyaráztatnak. Még valami fél óráig maradt s az Ismeretlen nőből a szép dalt zengé el. Marim mondá, hogy oly tüzes imádója volt. 5- kén. Zayné tante Náni által ma különösen elhivatott avant soiréera, noha más senki sem vala hivatalos. Seib Bécsből, valami négyszer játszott gordonkáján Klug^7' zongorakísérete mellett. Többek közt a múltkori szép potpourrit is. Urak közt csak Riefkohl és Zichy Frigyes voltak. Az első még mindig imádóm. Este Mari a színházba ment, én anyámmal haza, hol olvastam. Délután Everildánál voltunk. Én Bezerédj Etelkát rendkívül szeretem; ő oly kedves! 6- kán. Reggel misében, egész nap honn. Este anyám Sibriknéhez, Mari s én Die Kluge Frau im Waldeba. 7- kén. Délután Fischer Riefkohlt mutatta be; igen örültem! Ez oly finom udvarló, az ő körében mindig könnyülve érzem magam, holott a másokéiban mindig valami nyomasztó van. S ez onnan ered, mivel az elmés udvarló, ki csak néha sző udvariasságot beszédébe, de mindamellett hozzánk simulása, azon mód, mellyel mindig bennünket felkeres, azon igyekezet, mellyel bennünket mulatni törekszik, eléggé mutatják szerelmét, vonzódását hozzánk. O nem hoz zavarba nem viszonozható szerelmi nyilatkozásokkal, nem untat szerelmével, ő nyugton várja, mi még jövend s meg nem szűnő finom, gyöngéd figyelmével igyekszik a mi figyelmünket magára vonni. S emellett ennyi ész, műveltség, örökké friss, ép elméncség! O gonosz, igaz, de őszinte; ő mindenkinek az igazságot az ar- 572 572 Klug Alajos, a zeneiskola tanára. 112
