Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)
A naplók szövege
dekében tartottam. Ez egy oly meggondolt, elmés, szelíd ifjú, hogy ismeretségén csak örvendnem kell. Amellett igen jó hazafi, anélkül, hogy túlcsapongna. Több finom galantriát mondott jó hazafiságom felett. Igen örvendek, hogy házunkhoz jár. Sokkal derültebb vagyok már Vojna végett; úgy gondolom, Isten végzése, s úgy tetszik, mintha már nő lettem volna s leányiságom nyertem vissza. Szinte könnyebülve érzem magam, hisz Istenem jó s az ellen, mi a végzésben" meghatároztatott, úgysem cselekedhetünk semmit atyám árnyéka bizonnyal virraszt felettem, s ha vénleány lesz belőlem: az sem szerencsétlenség! Cziráky jó soká volt nálunk. 3- kán. Elfelejthetetlen atyám névnapja! Miképp töltöttem azelőtt ezen napot! Fejem igen zavart — a visszaemlékezés nálam oly keserű s ha néha egy szebb órám is feltűnik a feledékenység örvényéből, akkor is keserűséget érzek: miért nem éldelhetem többször ezen szép órát! Vojnát többé nem látom! Levelem őt nem érendi. Vagy Milánóba küldetik utána — s akkor késő —, vagy Sopronba jön, s itt tán még fel is bontatik. Ismét anyámhoz bízásáért. Ha előbb megy Bécsbe, én őt látom — s minden megváltozik. így történt Rudolffal, így Tónival s most evvel. így hát az anya fosztja meg leányát boldogságától — maga tudta nélkül. Mi váland még belőlem? Elhagyatott, támasz nélküli vén szűz! A sors atyámat üldözé s benne engem is üldözend. Mi egy grazi kalmárral s soproni bronzcsinálóval utaztunk — kellemetlenül, mert az üvegek összetöredeztek s iszonyúan hideg vala. 2/4 11-kor érkeztünk. Főhadnagy Károlynál szállottunk. Első emelet, nagy udvarszoba előszobával, 25. és 26. szám. 4- kén. Délelőtt Sephine, és Knaidingernél, az angyalnál voltunk. Dercsényi ma nem látott senkit. Anyám ügyei rosszul állanak, félek ő veszt — csak a nyugalompénz ne legyen veszedelmeztetve!"4 Egész nap boltokban s este Mozart Figaro menyegzője-ben. Hasselt felülmúlhatatlan mint apród; mily édes ömleldezőn, mily felséges hanggal s modorral énekelt, ki nem fejezhetem. S ahhoz ezen mimika, ezen játék, ezen grácia! Luczer igen kellemesen adá Zsuzsit, azonban Mayer532 533 * 535 csak semmihez sem hasonlított mint grófnő. 532 Ti. a végzetben. 533 Ti. szellem, lelke. 5 ,4 Etelka édesanyja elhunyt férje után folyamodott valamiféle járandóságért — a nyugalompénz a nyugdíj. 535 Mayer, Karoline, a bécsi Operaház soproni származású tagja. 103
