Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal lította a társaságot, hogy változtasson nevet, s az elkészült vonal vezetésének megfelelően a Wien-Gloggnitzer Eisenbahn nevet vegye fel. A részvényekre eső újabb befizetésekre ezek után nem volt szükség. A nyolcadik befizetési részelttel zárolták a befizetéseket. Azután engedéllyel tartalékalapot képezett a társaság a még fennmaradt pénzből, hogy azzal kedvezőbb pénzügyi körülmények között újra indíthassa a vonal építését. A részvénytársaság 25 ezer részvényének névértékét 500 forintról 400 forintra szállították le, így a részvénytőkét 10 millió forintban állapították meg. Roppant nehezen haladtak előre a központi vasút dolgai is. Noha immár versenytárs nélkül maradt Magyarországon, a kormány csak 1844. január 24-én hagyta jóvá az addig vitatott részvénytársasági alapszabályokat — változtatás nélkül. Ekkor a társaság úgy döntött, hogy a fővonalakat — az eredeti elképzelésektől eltérve — gőzüzemre építi meg. Ez természetesen megemelte a szükséges költségeket. Emiatt újabb kölcsön felvételére lett szükség, igy itt is terítékre került a kamatbiztosítás ügye. Ez megint hatalmas vitát váltott ki, mit még tovább élezett az, hogy a Sina-féle tőkecsoport ismét jelentkezett a vasútépítés szándékával. Ekkor ugyanis több jel arra biztatott, hogy a Bécs-Gloggnitzi Vasút is megkapja az állami kamat garanciát. Sina báró ekkor az uralkodóhoz intézett kérvényében azt írta, hogy társasága soha sem volt azon a véleményen, hogy teljesen feladja a Magyarország felé vezető vasútvonal építésének tervét, csupán az arra megfelelő időpontot várta. Miután a hitelviszonyok jelentősen javultak, s a vasútvállalkozásra jobb körülmények alakultak, s úgy tűnik, hogy a folytatáshoz szükséges tőkét sikerült megszerezni és folytathatja a munkát, ismét kéri annak engedélyezését. Ekkora már ismét életre hívták a Soproni Vasút Társaságot, amely Sina pénzügyi támogatásával is a háta mögött, mozgósította a helyi érdekeltségeket, megszerezte herceg Esterházy támogatását, s azon fáradt, hogy megépítse a Sopron-Bécsújhely vasútvonalat. 1844. február 4-én az uralkodó engedélyt adott arra, hogy a Wien- Gloggnitzer Eisenbahn engedélyébe felvegyék a Wien-Bruck, Mödling- Laxenburg, Wiener Neustadt-Katzelsdorf vonalak építésének engedélyét. így a már beépített 950 000 forint ismét aktivizálódott. 1844. július 30-án rendkívüli közgyűlés elé terjesztették a tervet. A közgyűlésen, mint nagy részvénymennyiséggel rendelkező részvényes, részt vett a Nordbahn egyik igazgatója, Raphael Foges is, aki rámutatott arra az ellentmondásra, ami a javaslat és a szerinte még nehéz pénzügyi körülmények között fennáll. Sikertelenséget jósolt a vállalkozásnak. Arra hivatkozott, hogy a középponti vasút amint megépül, elvonja a forgalmat a jobb parti vonaltól. Éles vita után 47 szavazattal 9 ellenében a rendkívüli közgyűlés mégis jóváhagyta az építés megkezdésére vonatkozó javaslatot. A hírre a Középponti Vasút 1844. június 21-én nyomtatott folyamodványban fordult az országgyűléshez: védje meg a párhuzamos vasút veszélyétől. A kérelem tárgyalása olyan heves és személyes vitákhoz vezetett, amelyek során csaknem párbajra került sor Széchenyi és Fejérváry képviselő között; végül határozat 101
