Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Balogh János Mátyás: A vasút mint megálló - egy átutazó naplóíró proletár a vasútnál
BALOGH JÁNOS MÁTYÁS A VASÚT MINT MEGÁLLÓ - EGY ÁTUTAZÓ NAPLÓÍRÓ PROLETÁR A VASÚTNÁL Amikor szemem elé került a 2008. évi Mediawave tudományos konferenciájának felhívása, azonnal eszembe ötlöttek Jirí Menzel filmjének azon alapvető szatirikus jelenetei, amelyek az egyhangú munkában unatkozó és a szexről fantáziálgató vasutasok éltét mutatják. Vajon csak művészi fikció mindez, vagy valóban létezhettek olyanok, akik így élhették meg a vasutas-létet? Tanulmányom hőse, Lowetinszky János József1 1866-ban született Pesten, az 1880-as, 1890-es években is több alkalommal állt különböző vasúttársaságok szolgálatában; önmagát idősebb korában „pályatévesztett proletárként" definiálta. És már most gyorsan megjegyzem, a filmbeli Milos-sal ellentétben ő már 14 éves korában elveszítette szüzességét. Hosszú időn keresztül, ifjúkorától egészen 1935-ig, haláláig vezette életének krónikáját. Szerény írásomban nem kívánok általános következtetéseket levonni a vasút — elsősorban a MÁV — foglalkoztatási politikájáról, inkább megkísérlem bemutatni az érem másik oldalát, azt, hogy az 1880-1890-es években hogyan került a vasúthoz — és került el onnan többször is — egy naplóíró „proletár", illetve hogy milyen kép rajzolódik ki feljegyzéseiből akkori életéről, az ott végzett munkáról. Vagyis: megpróbálom rekonstruálni Lowetinszky munkavállalási és munkakerülési stratégiáit, valamint azt, hogy milyen szereppel bírhattak egész életpályája szempontjából a vasútnál töltött dolgos és kevésbé dögös munkanapok és -éjszakák. Lowetinszky János Józsefnek nehéz gyermekkora és még nehezebb ifjúkora volt. 6 éves múlt csak, amikor meghalt szabómester apja, anyja pedig egy ifjú joghallgató személyében csakhamar szeretőt vett a házhoz; János így emlékezett vissza: „ezidőbeli legfájdalmasabb emlékem az volt, hogy láttam, illetve éreztem a szülői szeretet apadását, láttam, hogy a háztartás nagyobb, mint volt, s mégis karácsonyfáim mind kisebbek lettek, míg végre már csak egy virágcserépben egy csinált kis fenyőfát kaptam, melyet első indulatomban kidobtam az udvarra". Lowetinszky igazi „komisz kölyök" lehetett, nemcsak visszaemlékezése, de iskoláinak fennmaradt anyakönyvei szerint is. Kezdetben magántanár járt hozzá, majd elvégezte a négy elemeit a Kereszt utcai iskolában. Anyja ezt követően reálisakolákba íratta, de miután megbukott, illetve egy másik reáliskolában kicsapás veszélye fenyegette, L. János átkerült egy polgári iskolába, ahol az első osztályt, ha nehezen is, de elvégezte. Visszaemlékezései szerint sehogy nem tudott megbékélni a magolással, az iskola merevségével: „az előttem ülőket tűkkel szurkálni, becsirizelni napirenden volt, [...] óra alatt malmozni, hajókat készíteni, napi foglalkozásom volt, mindent, csak tanulni nem" . Anyja kényte- 1 1 A naplóíróról, valamint a naplóról részletesebben ld.: BALOGH, 2008, illetve ezen felül Id. a http://magyarsvejk.blog.hu/ oldalon, ahol megkezdtem a napló közreadását.
