Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Tordai Rita: A vasút mint érv a trianoni béketárgyalásokon 175 Szerzőink
Tordai Rita: A vasút mint érv a trianoni béketárgyalásokon volt: a Temesvár-Arad-Nagyvárad-Máramarossziget vonal egy egész román „körvasútba" való bekapcsolása, amely északon a Királyhágónál a cseh(szlovák), délen pedig Temesvárnál a jugoszláv fővonalhoz csatlakozott. Itt már világosan látszott a Kisantant későbbi előképe, annak a katonai, politikai szerveződésnek, ami arra volt hivatva, hogy kordában tartsa a trianoni béke után a magyar revíziós törekvéseket. 21 Ennek a majd' egész Európát átfogó vasútrendszernek nyugati végpontja - a ma már Franciaország területén lévő, korábban Németországhoz tartozó - Strasbourg közelében található, keleti végpontja pedig eléri Constanta fekete-tengeri kikötőjét.22 Brátianu23 engedékenységet vélve felfedezni a Határmegállapító Bizottság24 tagjaiban, felvetette a Nagy kár oly-Csap közötti vasútvonalnak Romániához kerülését (amit korábban Magyarországnak ítéltek25), mert ennek a szakasznak a meglététől látta függeni országa gazdasági fellendülését.26 A ma Ukrajnához tartozó csapi csomópont fontos szerepet töltött be a korabeli közlekedésben; ügyének tárgyalására több ízben is sor került, és mind a románok, mind a csehek — ezzel el is érkezünk a csehszlovák-magyar határra — saját államukon belül kívánták tudni.27 A Csap-Sátoraljaújhely vasútvonal hovatartozása vitára is alapot adott, mégpedig a szövetségesek között. Az 1919 márciusában tartandó bizottsági tárgyaláson kisebb szóváltás kerekedett miatta a francia és angol képviselők között. Ez a szakasz - magyar többségű településekkel - Kassáról indult és a Kárpátalján Kőrösmező végponttal kapcsolatot teremtett Galíciával. Sátoraljaújhelyre tehát mindenképp szükség volt ezen a vonalon. Ebben az esetben a konok franciák valamelyest engedékenyebbnek látszottak: míg az angolok az említett vonalat csehszlovák területen tudták el21 A Kisantant célja az volt, hogy Magyarországot elszigeteljék, és harapófogóba szorítsák: 1920. augusztus 14-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Csehszlovákia kötött szerződést, ami 1921- ben kiegészült azzal, hogy Csehszlovákia április 13-án Romániával, míg július 7-én a Szerb- Horvát-Szlovén Királyság ugyancsak Romániával lépet egyezségre. A Kisantantra nézve: ÁDÁM, 1989. 22 MAJDÁN, 114. 23 Ion I. C. Brátianu (1864-1927), román politikus, 1914-1918-ban Románia miniszterelnöke, majd még ebben az évben 1919-ig újra, 1922-1926 között és 1927-ben ismét. 24 Magyarországon állították fel a trianoni béke rendelkezéseinek végrehajtására a Határmegállapító Központot. Négy Határmegállapító Bizottság volt: az osztrák-magyar, a csehszlovák-magyar, a román-magyar és a szerb-horvát-szlovén-magyar. A bizottságok elvileg hét tagból álltak, öten az Antant országaiból érkeztek (a gyakorlatban az Egyesült Államok nem volt jelen a bizottságokban), kettő pedig az érdekelt államokat képviselték. Az elnök az Antant képviselőiből került ki. A bizottságok összetétele garantálta, hogy a magyar érdekek itt sem érvényesülhettek. 25 Az 1919-es párizsi békekonferencia szervezete, elvi alapjai, valamint a magyar kérdéssel kapcsolatos munkálatai c. összefoglaló a külügyminisztérium Béke-előkészítő Osztálya számára. MÓL XIX-J-1-a. 35. d. Közli: BaráTH-GecsÉNYI-Katona-MÁTHÉ, 2008.747-748. 26 A Külügyminiszterek Tanácsa (Council os Foreign Ministers) által megalkotott, a magyar békeszerződésbe beszúrandó cikkelyek Magyarország határairól. Párizs, 1919. május 8. Közli: BARÁTHGECSÉNYí-KATONA-MÁTHÉ, 2008. 426. A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: FRUS, 1943. 505-507. 27 A csehszlovák kérdésre nézve: SUBA, 1997; ROMSICS, 2001/b. 179
