Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Tordai Rita: A vasút mint érv a trianoni béketárgyalásokon 175 Szerzőink
Szigorúan ellenőrzött vonatok csapatok megszállás alatt tartották Kolozsvárt, Nagybányát és Bánffyhunyadot - a következőképpen állapították meg a határt: területeket szereztek a Halmi- Szatmárnémeti-Nagykároly-Nagyvárad-Nagyszalonta vasútvonal sávjáig, és egy kis részt attól nyugatra, amibe Debrecen már nem esett bele. A határ a vasútvonal mentén haladt lefelé délnyugati irányba, elvágta a Nagyszalonta és Gyula közti vonalat.15 Gyulát nem érte el, annak ellenére sem, hogy ott románok is éltek. Ez a város tehát magyar területen maradt. Nem hozakodtak elő az etnikai elvvel, csak addig szálltak síkra céljaikért, amíg az stratégiai szempontból fontos volt. Tény az is, hogy az erdélyi (Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad környéki) magyarok semmi esetre sem akartak az új Románia részéve válni, de esetükben sem foglalkozott senki az etnikai kérdésekkel, ez a terület is Románia újonnan megszerzett négyzetkilométereit gyarapította. Az olaszok és az Egyesült Államok küldöttsége ekkor a magyarok mellett foglalt állást a kérdésben, viszont az angolok és a franciák Romániának kívánták juttatni az említett Szatmárnémeti-Nagykároly-Nagyvárad vasútvonalat. (A tárgyalások során felmerült az is, hogy bár ellenőrzéssel, de a magyar lakosság gazdasági célokra használhatja ezt a szakaszt). A magyarok lélekszámát meglehetősen eltérően állapították meg: míg az amerikaiak 225-360 000-re becsülték, a franciák csak 40 000-re. Az angol Sir Eyre Crowe16 angol külügyi államtitkár a következőképp vélekedett erről: „Ha néhány százezer magyart fel kell áldozni egy jobb közlekedési vonal biztosítása érdekében (Románia számára), akkor véleményem szerint nem szabad haboznunk."17 Amikor az amerikaiak számon kérték a franciákon azt, hogy a határok mentén ilyen mértékben szakítanak le magyar lakosságot és területet, André Tardieu,18 aki ekkor a francia kormányban az ún. felszabadított területek minisztere volt így válaszol: „minden más döntés Romániát károsította volna meg".19 Összességében a román határon túlra került több mint 5 millió fő 31%-a volt magyar nemzetiségű, s került ezáltal a románok között kisebbségi helyzetbe.20 A stratégiai aspektus tehát ismét messze hatékonyabb érvnek bizonyult a nemzeti, nyelvi szempontok ellenében. Az álláspont ennek kapcsán pedig a következő 15 A Román és Jugoszláv Bizottság beszámolójának VI. mellékletének 1. pontja a Románia és Magyarország közti határvonalra vonatkozóan. Közli: BARÁTH-GECSÉNYI-KATONA-MÁTHÉ, 2008. 426-427. A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: FRUS, 1943. 505-507. 16 Eyre Alexander Barby Wichart Crowe (1864-1925), brit diplomata és politikus, 1920-tól haláláig a brit külügyminisztérium államtitkára. 17 Az 1919-es párizsi békekonferenáa szervezete, elvi alapjai, valamint a magyar kérdéssel kapcsolatos munkálatai c. összefoglaló a külügyminisztérium Béke-előkészítő Osztálya számára. MÓL XIX-J-1-a. 35. d. Közli: BARÁTH-GECSÉNYI-KATONA-MÁTHÉ, 2008. 748. 18 André Tardieu (1876-1945), francia politikus, 1919-1920-ban a felszabadított területek minisztere, később több ízben miniszterelnök. A békekonferencián ő állt a határkérdésekkel is foglalkozó Központi Területi Bizottság (Central Territorial Committee) élén. 19 Az 1919-es párizsi békekonferencia szervezete, elvi alapjai, valamint a magyar kérdéssel kapcsolatos munkálatai c. összefoglaló a külügyminisztérium Béke-előkészítő Osztálya számára. MÓL XIX-J-1-a. 35. d. Közli: Baráth-GecsÉnyi-Katona-MÁTHÉ, 2008.750. 20 ROMSICS, 2005.145. 178
