Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Tordai Rita: A vasút mint érv a trianoni béketárgyalásokon 175 Szerzőink
Tordai Rita: A vasút mint érv a trianoni béketárgyalásokon Majdán János több munkájában9 behatóan foglalkozott ezzel a témával, ezen felül pedig nemrég frissen megjelent források is kiválóan példázzák a vasutak kérdésének alapvető szerepét a béketárgyalások alkalmával. A vasútvonalakra természetesen nem az volt jellemző, hogy bármiféle etnikai határt követtek volna: azon a területen építették ki őket, ahol az állam gazdasági életének kívánalmai úgy diktálták. Ugyanez a gondolkodás vezérelte a Párizs környéki béketárgyalásokon a kedvezményezett államok képviselőit is: nekik sem az etnikai határ számított, hanem a gazdasági, katonai, geopolitikai érdek. Egy-egy terület több ízben is épp a területén kiépült közlekedés miatt volt igazán értékes, ugyanakkor hathatós érvként működött a modern infrastruktúrára való hivatkozás, mondván, hogy a területszerző ország gazdasági életének zavartalan működését, a lakosok élelmezési szempontból való ellátását stb. csak a megfelelően kiépített vasútvonal biztosíthatja. A magyar-román és a magyar-csehszlovák határkérdés Kiválóan példázza a vasút kulcsszerepét a Külügyminiszterek Tanácsán 1919. június 11-én elhangzott érvelés. A román miniszterelnök, Ion C. Brátianu a Nagykároly-Nagyvárad közti vonal román területhez csatolása mellett tört lándzsát, hiszen „ez a vasútvonal képezte a fő kommunikációs csatornát mindegyik északi országgal, az adriai térséggel és az erdélyi hegyi régiókkal."10 * Nagyvárad kiiktatása a Magyarországon maradt bihari térség gazdasági életére is rányomta a bélyegét; a várost környező településeknek megszűnt felvevőpiaca lenni. Pedig épp a 20. század elejétől kezdett bekapcsolódni mind jelentősebb mértékben a vidék kereskedelmi életébe. Ráadásul katonai érvek is felmerültek: síkvidéken lőtávolságon belül volt a határ.11 Mint tudjuk, 1916-ban a románok a bukaresti szerződésben12 úgy állapodtak meg az antanttal, hogy háborúba való belépésükért cserébe a Tiszántúl az övék lesz, egész a Vásárosnamény-Debrecen-Szeged vonalig. De mivel 1918 májusában Bukarestben Románia különbékét kötött a központi hatalmakkal13 - összeomolva a német csapatok támadásai alatt - az antanthoz való csatlakozás fejében nekik ígért részeket nem kapták meg. 1918 novemberétől létezett azonban egy demarkációs vonal, ami szabad bejáratot engedett a Beszterce és a Marostól délre eső részeken a románok számára.14 1919 májusában - amikorra már a román 9 A már említetten kívül: Majdán, 1996; Majdán, 2001. 10 A Külügyminiszterek Tanácsa (Council os Foreign Ministers) által megalkotott, a magyar békeszerződésbe beszúrandó cikkelyek Magyarország határairól. Párizs, 1919. május 8. A Román és Jugoszláv Bizottság beszámolójának VI. mellékletének 1. pontja a Románia és Magyarország közti határvonalra vonatkozóan. Közli: BaráTH-GecsÉNYI-KatONA-MÁTHÉ, 2008. 453. A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: FRUS, 1943. 505-507. “ Uo. 453. 12 Közli: SZTÁRAY, 1980. 78-80. Baráth-GecsÉNYI-Katona-MÁTHÉ, 2008.353-355. 13 Baráth-Gecsényi-Katona-Máthé, 2008. 342. » Hercegh, 1987. 335. 177
