Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Tordai Rita: A vasút mint érv a trianoni béketárgyalásokon 175 Szerzőink
TORDAI RITA A VASÚT MINT ÉRV A TRIANONI BÉKETÁRGYALÁSOKON Az első világháború végkimenetele legkésőbb 1917-ben gyakorlatilag eldőlt: ekkor döntött az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa az ország hadba lépéséről a központi hatalmakkal szemben az antant oldalán.1 Woodrow Wilson1 2 elnök az 1918. év elején meghirdette azokat az elképzeléseit, amelyek — nézetei szerint — a háború utáni tartós béke fenntartását szolgálják.3 Ezekben egyértelműen több jogot kívánt adni a többnemzetiségű birodalmak — amilyen például az Osztrák-Magyar Monarchia vagy Törökország volt — kisebbségben élő népeinek, valamint szándéka szerint erkölcsi és gyakorlati alapot szolgáltatott volna a győztes antanthatalmak számára az igazságosnak tetsző béke megkötéséhez. A Párizs környéki béketárgyalásokon azonban a győztes európai nagyhatalmak, különösen a „hazai pályán" lévő Franciaország, az amerikaiakat igyekeztek elszigetelni,4 egyúttal meg akarták fosztani a döntőbíró szerepétől is, hiszen politikai, gazdasági érdekeik erőteljesen ütköztek az amerikai elgondolásokkal. Az új határok kialakításánál - Wilson elnök elképzeléseit teljes egészében figyelmen kívül hagyva - lényegében mindig a kedvezményezett (győztes) ország stratégiai érdekei kerültek előtérbe, azok jutottak érvényre. Érdemes áttekinteni, hogy a béketárgyalások végére mi vált valóra a magasztos „wilsoni elvek"-ből, különösen kiemelve a népek önrendelkezési jogára vonatkozó pontot. Igen szemléletesen példázza mindennek figyelembe nem vételét a magyarországi vasutak egy részének elcsatolása és az azok környékén élő magyarok jelenlegi határokon túlra kerülése. A Monarchia szétesésével önálló köztársasággá váló Magyarországnak a Nemzeti Tanácsból5 „kinőtt" új vezetése, gróf Károlyi Mihállyal6 az élen örömmel üdvözölte a fennkölt wilsoni elveket és meglehetős politikai naivitásról téve 1 Az első világháborúra és az azt követő béketárgyalásokra vonatkozó magyar nyelvű szakirodalom teljességre törekvő felsorolását (az idegen nyelvűről nem is szólva) e helyt — annak bőséges volta miatt, amely szétfeszítené az e tanulmány során rendelkezésre álló kereteket — mellőzöm. így a teljesség igénye nélkül csupán néhány alapvető magyar munkát emelek ki: GALÁNTAI, 1990; L. Nagy, 1965; ORMOS, 1984, PALOTÁS, 1990; Romsics, 2001/a. A forráskiadványok közül pedig újabban: Zeidler, 2003; Ádám-Ormos, 2004; Ádám-Ormos, 2005; Baráth-Gecsényi-Katona- MÁTHÉ, 2008. 2 Woodrow Wilson (1856-1924), amerikai politikus, egyetemi tanár, 1913-tól 1919-ig az Amerikai Egyesült Államok elnöke. 3 Közli: Tóth, 2003. 380-381. 4 Az angolszász hatalmakra, ezen belül az amerikaiakra nézve: ROMSICS, 1995. 5 Még 1919. október 24-én alakult meg — lényegében ellenkormányként - a Károlyi Pártot, valamint a nemzeti radikálisokat és a szociáldemokratákat tömörítő Magyar Nemzeti Tanács, ami október 30-31. folyamán az ún. őszirózsás forradalom napjaiban átvette a hatalmat Magyarországon. 6 Károlyi Mihály, gróf (1875-1955), politikus, 1916-ban a Függetlenségi és 48-as Párt (ún. Károlyi Párt) alapítója és vezetője, az 1918. október 24-én megalakuló Magyar Nemzeti Tanács elnöke, október 31-től 1919. január 11-ig magyar miniszterelnök, majd március 21-ig köztársasági elnök.
