Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
SÖPTEI Imre: A „dunántúli vasútkirály", Szájbely Gyula (1846-1932)
Szigorúan ellenőrzött vonatok Muraszombat 7. Dunántúli HÉV 361 3,9 3,95 4,8 5,5 5,75 5,9 4,55 8. Körmend-23 — — 2,0 3,0 3,75 3,40 2,75 Németújvár 9. Szombathely-21 2,45 1,88 2,15 2,50 Rum 10. Sopron-Kőszeg 57 _ _ _ _ _ 2,18 2,50 Az előbbiekben leírtakat erősíti második táblázatunk, amelyet egy, még a korszakban született tanulmány adatai alapján állítottunk össze. Sajnos a szerző nem pontosította forrásait, de a számok a Compassokkal összevetve közel helytállónak tűnnek, sőt talán pontosabbak is. Ebben a környékbeli (Vas és Zala megyei), Szájbely által jegyzett és tőle független vasutak eredményeit tudjuk összehasonlítani. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy amely Lokalbahnon kívüli cég túlhaladta a 3%-os osztalékot, az már egészen sikeresnek mondhatta magát. Arra emlékeztetnünk kell, hogy a vicinális vasutak jó része nemcsak a közvetlen befektetői haszon megszerzése okán jött létre, a legfőbb cél a környék országos forgalomba való bekapcsolása volt. Természetesen a Szájbely-vasutak is ezzel a szándékkal alapíttattak, csak talán az előkészítés alaposabb, az üzleti terv reálisabb, a pénzügyi háttér erősebb volt és ezek következtében jóval jövedelmezőbbnek bizonyultak. Volt a haszonelvűség megvalósításának egy sajátos, talán éppen Szájbélyhez köthető technikája: a részvények (szinte mindig az elsőbbségiek) jelentős részének, vagy egészének pénzintézeti vagy más befektetői, főleg az építésben is közreműködő, vagy azt előfinanszírozó cégnek való kedvezményes értékű eladása. A névérték alatti vételhez kapcsolt, helyenként akár extraprofitot is garantáló haszon, amely egyes esetekben elérhette a törzsrészvényesekhez viszonyítottnak akár kétszeresét is, biztos alapot jelentett az egész vállalkozásnak.55 Erre a megoldásra rá kellett jönni, ennek kiforrásához több évre volt szükség. Erre utal, hogy elsősorban a kőszegi, de kissé még a pinkafői vonalaknál is az elsőbbségiekkel szemben még a törzsrészvényesek jártak jobban, a szerződésben garantált járadékukkal. Ezt mutatja az is, hogy ezen vállalatok év végi eredményeiben külön kellett kimutatni a kétféle értékpapírra vonatkozó osztalékot.56 Az első, tapogatózó lépések azonban már ezeknél megtörténtek. A pinkafői vasút alapításakor az igazgatóság által a részvényesekhez intézett szózatban említették az elsőbbségi kötvények 80%-os, illetve a szabad részvények meg nem nevezett engedményű, ár alatti értékesítését, ahogy azt a kőszegi cég esetében is tették.57 A később alapított társaságoknál a hozzáállás gyökeresen válto55 Ennek egyik legjobb példája a Zalavölgyi vasutak elsőbbségi részvényeinek 50%-os áron való átadása a Lokalbahnnak, ami azt jelentette, nekik 11-12%-os osztalékot fizettek. VaML KF Kt. 123/2000. 26. Vagy a Berlini Kleinbahn Gesellschaft bevonása a Gyulafehérvár-Zalatna vasútba 82%-os névértéken, éveken át tartó 5+1 %-os jövedelmi garanciával. Uo. 37. 56 Ld. az 1. sz. táblázatot. 57 Kövér, é. n. 34-50. 154
