Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
SÖPTEI Imre: A „dunántúli vasútkirály", Szájbely Gyula (1846-1932)
Söptei Imre: A „dunántúli vasútkirály", Szájbely Gyula (1846-1932) delmeket a befizetett tőke utáni adómentességek sorával. A nagy vasúti társaságok átvették a vonalak üzemeltetését, ami azt jelentette, hogy nem kellett a napi üzleti feladatokkal sem foglalkozni. Kis túlzással az éves közgyűléseken csak dönteni kellett a befolyó jövedelmek megfelelő elosztásáról, majd vágni a részvényszelvényeket és a pénztárhoz járulni velük.30 A törvény hatálybalépése évében már összehívtak Kőszegen egy gyűlést, ami aztán alapja lett a Kőszeg-Szombathely Vasút Rt-nek. A vállalat közel 400 000 forintos tőkéjét túlnyomó részben kőszegi befizetések tették ki. Kőszeg város, mint intézmény ebből egymaga 150 000 forint értékű elsőbbségi részvényt vállalt. A társaság alapító elnöke Zarka Sándor, egykori megyei alispán volt, de őt már a következő évben, a 2000 forint értékű részvényt birtokló Szájbely Gyula váltotta, akitől az engedélyek elnyerésének minél zökkenőmentesebb elintézése érdekében való közbenjárást is várták. Nem volt bonyodalommentes az építés, a vállalkozó bele is bukott, úgyhogy a társaságnak kellett befejeztetni azt. Végül azonban siker koronázta az erőfeszítéseket, jó szerződést kötöttek a Déli Vasúttal. Az első dunántúli helyiérdekű vonal ünnepélyes átadására 1883. augusztus 15-én került sor, a Jurisics nevet kapott mozdony ekkor indult első útjára Szombathely felé.31 A következő alapításra mintegy öt évet kellett várni. A Pinkafő-Szombathely vonal szívügye volt Szájbelynek, mutatja ezt, hogy 15 000 forintért vett részvényt, a társaság elnöki posztját, pedig egészen haláláig megtartotta. Persze érthető az elkötelezettsége, ha rápillantunk a vonalra, ami nem kis kitérővel érintette Rohoncot. A társaságot az előkészítő lépések után, 1887. december 29- én alapították meg, szinte teljesen a kőszegi tapasztalatokra alapozva.32 A következő év jelentős volt mind a vasút, mind Szájbely életében. Ekkor kötöttek ugyanis szerződést a Münchener Lokalbahn Aktien-Gesellschafttal a pálya felépítéséről, majd december 17-én átadták a vonalat a forgalomnak.33 így találkozott össze az évtizedekig vele szoros és gyümölcsöző üzleti kapcsolatban álló, röviden csak Lokalbahnnak, vagy LAG-nak nevezett céggel, amelynek egyes vezetőivel aztán közvetlenebb, személyesebb jellegű viszonyba is került. A főleg dél-németországi, kisebb vasutakat építő cég 1887 februárjában, tehát alig valamivel a pinkafői vasút megalakulása előtt jött létre, a Lokomotivfabrik Krauss & Co. és a Lokalbahnbau- und Betriebsunternehmung Lechner & Krüzner cégek egyesítésével. A vállalat mögött müncheni, drezdai és berlini pénzintézetek álltak.34 A cégnek nagyobb magyarországi tervei voltak, ezért 1889 júniusában az igazgatóság egy hetet töltött itt, amikor új megbízottjukkal Piuméig illetve Triesztig beutazták a szóba jöhető vonalakat. Még azon 30 A vicinális vasutakról bővebben: MajdáN, 1998. 31 A vasút történetéről részletesebben: KÖVÉR, 1983. 33 Uo. 34-50. 33 Bővebben: KÖVÉR, é. n.; MELEGA, 2008. 34 http://de.wikipedia.org/wiki/Lokalbahn_Aktien-Gesellschaft 149
