Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

fénylő koronáinál, miután az öntudat, hogy mindazt, mit kötelességgé emberi és természeti törvények tevék, teljesített légyen, vádolólag soha ön ellen fel nem léphet.

Megvallom, mélyen tisztelt Etelka, hogy szomorú balesetén senki tán nagyobb részvéttel van, mint én, és ez írásom (nem mondás csak) nem ön előtti nagyításért, vagy tán Isten tudja, mily melléknézetből történik. Hanem valódi őszinte barátságból, tudván a mindennapi életből, hogy mily kétes ily eset után akárki jövendője. Önnél azonban egy biztat: ön szép esze, jó tapintata, alkalmazott modora, dicséretes erényei és et cetera, melyek ugyan mind egynek, tudniillik az előmondottnak szüleményei. Nyugodjék meg ön is a sors végzetén, ami felőle rendelve van, az teljesedésbe is megy, akármit művelend.

Minden ismerősei, barátai és barátnői, rokonai (Fábryék205) szomorú esetében osztoznak! Szállja béke hamvait!

Ön, mélyen tisztelt Etelka, becses levele végén válaszolásra szólít fel engem. Én ezt ismét szívesen teszem, csakhogy jelen állapotban oly zavart, tűnődő, elfogott, utazási határozatlanságom, pesti vásár,206 törvényfolyam, sokoldalú bokros foglalatosságaim alig engednek becses levelére illőleg válaszolhatni, de ha ön meg nem ítél és tud elnéző lenni, egy pár éjszakát mégis ráadok, mivel napközben lehetetlen nyugodtan lennem a sok járás-kelés, tudakozódás és más egyéb levélírások miatt.

Mindenekelőtt kérem önt, jövendőre „magyar író"207 címmel engem meg nem tisztelni, ez engem nem illet, önről pedig fel nem tehetem, hogy ilyesmivel próbára tenni akarna. Igen csekély irodalmamért az említett szép megtiszteltetést nem érdemelhetem. A szőrszálhasogatási kifejezést, úgy hiszem, ön ellenem hibásan alkalmazá, mivel első válaszomban annak nyomát nem találandja, mint én emlékezem vissza válaszomra. Másolatban válaszomat, valamint ezt is, meg nem tartám, miután ön ezt úgy kívánta.

Hogy én az első és a mostani válaszadásért is ön előtt mentem magamat, nagyon természetes, és ha tudnám, hogy ön nem tud irántam elnéző lenni, úgy mint kívánta, nem írhatnék és nem is írnék, de önnel e részben az elvben megegyezek. Csakhogy ön is kövesse kimondott és feladott elvét, tudniillik első gondolatait írja le és legyen őszinte. Ön első válaszomért utóbbi becses levelében egy kissé lehord és egy kissé hízelegve (de ez csak reám nézve) megdicsér. Úgy

205 Fábryék Etelka pesti rokonai. Ld. erről naplóját: III. kötet, passim.

206 A József-napi vásár a reformkori Pest egyik legnagyobb vásári eseménye volt.

207 Az irodalom iránt fogékony és érdeklődő Etelka előtt nagy becsben állt Szekrényessy József két megírt és a budai magyar színpadon előadott vígjátéka: Véletlen úrrá levés (1833) és A reá szedett atyafiak (1834), illetve hírlapi cikkei, tudósításai, valamint művészet- és irodalomszervező tevékenysége. Szekrényessy tiltakozása az írói megnevezés ellen annyiban indokolt, miszerint nem ezt tekintette kenyérkereső hivatásának. A továbbiakban két kötete látott napvilágot, mindkettő Széchenyi munkásságát méltatandó (Széchenyi István gróf némely tervei, illetve Az újpesti kikötő). Szerkesztőként a Pesti Testgyakorló-egylet évkönyvének munkálatait vezette stb. Az életét bemutató első lexikon szócikk (Pallas Nagy Lexikona, 1897.) mégis íróként említi, ami azonban a fentebbi kitétel figyelembevételével fogadható el. (Sz. A.)

89