Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)
Bevezető (Katona Csaba)
mértékig elnyerő minden férfira, sajátos, viharos ellentmondásokkal terhelt kettősséggel gondolt. A fiatal ügyvéd komoly hatást gyakorolt rá, amire hamar ráeszmélt, ám önmaga előtt bőszen igyekezett cáfolni. Ez az önmarcangoló tépelődésekből fakadó konokság számos álmatlan órát szerzett a mind szerelmesebb Szekrényessynek, és ezzel párhuzamosan a leány is egyre zaklatottabb lett. Találkozásaik sűrűsödtek, a férfi szerenádot hozott a nőnek, majd vallomást is tett neki, amire azonban érdemi választ nem kaphatott, mert — a polgári erkölcsöt egyébiránt súlyosan sértő — titkos éji látogatása során a súlyos beteg édesanya váratlan ébredése szétrebbentette az egymást gyanakvással vegyes vonzalommal „kerülgető" párt. Másnap Szekrényessy távozni kényszerült Füredről, hivatali dolgai Pestre szólították és/ vagy a gyötrő bizonytalanság űzte el a Balatontól. Etelka magára maradt kétségeivel — és ágyhoz kötött, mind magatehetetlenebbé váló édesanyjával. Történetünk fonalát e ponton fogjuk felvenni. A kötetbe rendezett levelek sajátos szerkezetet alkotnak. Bár alapvetően a későbbi házaspár egymáshoz írt leveleiből válogattam, néhány más, ám tartalmában kettejük viszonyát érintő levél is bekerült e gyűjteménybe: ezek elsője némi pajzánságot sem nélkülözve, az Előjáték cím alá került. Ezt Etelka a szerelmi téren nála — testileg és lelkileg egyaránt — jelentősen tapasztaltabb unokatestvérének, Baumgarten Marinak írta, akinek házassági tervei épp ekkor dőltek dugába a jóvágásúnak mondott, ám édesanyja által talán túlzottan is befolyásolt lengyel ulánustiszttel, Skolimowszky Tádéval. Etelkának ez a levele megítélésem szerinte az egyik legfontosabb dokumentum írójának ellentmondásos személyiségére nézve. Már maga az alaphelyzet is bizarr: a lány ott ül pár méterre ágyhoz kötött édesanyjától, aki miatt az ő szabad mozgása is erősen korlátozva van, ápolása miatt nem hagyhatja magára a szenvedőt: „Azóta, hogy ön távozott, nem voltam csak a sétán. Friss levegőm a nyílt ablaknál van, commotiot a korridoron csinálok."5 5 Ahol külön nem jelölöm a citált mondatokat, úgy azokat az e kötetben közreadott levelekből idéztem. 8
