Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

Bevezető (Katona Csaba)

A gondolatait mindinkább kitöltő Szerkényessy ekkor már szűk egy hete messze jár, ám akadtak még nőtlen fiatalemberek Füreden. Szerelmi kétségek, súlyos kimenetellel fenyegető betegség gyötörte édesanya — ám a levélíró figyelme mégsem lankad az ablaka alatt neki hódoló ifjúra nézve: „Éppen ablakparádét csinál egy érdekes, barna ifjú! S én többet nézek a promenádra, mint e soraimra." Már-már érzéketlenséggel is vádolhatnánk, amikor szinte felsikkant, megpillantva az udvarlót, percekkel azután, hogy levelében épp meglehetősen nyersen tudatta Marival, hogy édesanyja aligha épül fel: „Anyám felett ne csináljunk magunknak illúziókat. Midőn idejött, vízibetegsége már volt. A rendkívül ügyes orvos szert talált, miképp az egész víz most székben, húgyban tőle megy, s így e betegségből kigyógyítja. De ő ez által annyira gyengül, lesoványodik, hogy nyilván következtése lesz. Ez még néhány évig tarthat s fog tartani, de egészséges, nem hiszem, hogy többé lesz."

Az érzéketlenség tán igaz is bizonyos mértékig: az ellentmondás láthatóan nem kerül Etelka látókörébe, ösztönből, igazi női hiúsággal reagál a hódolat jelére, amely kizökkenti őt komorságából. Az, hogy rajonganak érte, szinte lételeme. Hosszan sorolja az őt imádó udvarlókat: „Tudod, én csak az elit ifjúságot számolom elő: báró Schmerzing, Balla, Babory, Szekrényessy, Frohmann, Rónay Móric, Rónay Lajos, Kupricz, Szunyogh, báró Bizay, Goth, Csetke. Ezek mind nekem udvaroltak, s az elit ifjúságból csak Zichy Jenő, Zichy Ödön, gróf Haller és Fiáth Feri nem. Pista nem volt itt. Tehát 12 s csak négy nem."

Az igazán érdekes azonban az, hogy a levélben meglehető hidegséggel ír Szekrényessy közeledéséről. Megemlíti udvarlását, de nem egyedül őt emeli ki a rajongók hadából, hanem előző — és első — füredi „lovagját", Csetke Mihály komáromi kereskedőt is, akinek próbálkozásait Szekrényessy felbukkanását követően korántsem fogadta oly lelkesedéssel. Marinak arról ír, hogy e két férfi között talán választ, de ha választ is, nem érzés, hanem a józan ész fog dönteni: „Szerelmes egyikbe sem vagyok; csak raisonból mennék hozzá. S hol csak ész, nem a szív határoz, ott mindig lassan választunk!"

9