Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

Becses soraiban a világ által hozni szokott alaptalan ítéletek iránt teljességgel önnel egy értelemben vagyok, azon kis hozzáadással, hogy az emberek hajlandóbbak és készebbek rossznak hallására és terjesztésére, mint akármely jónak.

De most jönnek a három rendbeli vádak, jaj, most az én szegény ártatlan fejemnek! Azonban, mint fentebb megírám, ön irántam nem leend igen szigorú bíró, különben bíráskodása ellen eleve kifogást teszek, mindamellett le courage!181 Első vádja önnek a honnkísérés félremagyarázás vagy félreértésében áll. Erre válaszom az, hogy én ott létemben sem gondoltam önt e tárgy beavatottjának, hanem ön előtt inkább panaszaimat öntém ki, hogy mennyire fáj nékem a bizalmatlanság, lovagi jellemembeni csak távolróli kétkedés is. Mire ön az etikett regulái felhozásával válaszolt, melyeket én is igen jól tudok, sőt nagyon megtartani praetendálom182 is, kivált ott, hol a világ fonák ítéletei szabad szárnyon bocsátatnak. Egyébiránt akkori beszélgetésünk között csakugyan ön állításaiban fordult egy kis frázis elő, mely engem nem az etikett regulái mellőzésére, hanem inkább a mondottak gyanúsítására bírt légyen. Nagyon közönséges elvű és mindennapinak tartom én azon ifjút, ki csak ily síkra mer kilépni, hol leburkolva segédforrásokat használ az érzelmek felizgatására, egy okos teremtménynyel az egykori híres Apolló szalonjában ezer gyertyavilágnál éppen oly kedvesen mulathatni, mint valamely elszigetelt remetelakban, ítélete alá bocsátom!

Második vádja önnek, miért avattam légyen ön szobaleányát titkomban? Itt mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy ön titokról szól, holott ön saját szavai, sőt írása szerint — mint fentebb már említem —, pedig sajnos ön nékem nem csak titkot, de semmit sem mondott, sőt elbúcsúzásom „Adieu!" szón kívül, semmi egyéb nem volt!

Az, hogy Ön, mélyen tisztelt Etelka, nékem tetszett, hogy ön társalgását kedvelőm, hogy ön ott nem léte esetében én csak két nap sem maradtam volna ott, hogy önre lehető legnagyobb figyelmet fordítni örömemre volt, hogy ön kedvéért és önnel való találkozásért képes lettem volna mindazt, mit férfiúi jellemem engede, megtenni, hogy önnek mind örömeiben, mind kedvetlen pillanataiban osztoztam, hogy önnek a sétatérre le nem jöttükre reám nézve még a nap sem jött fel, úgy hiszem, mindezek nem fordulhatnak elé a titok rovat alatt. Én tehát őszinte szólva tudtommal ön szobaleányát semmi titokban nem avattam és nem is avathattam, hacsak ő is másokkal együtt fentebb előszámláltakat arcvonásaimról le nem olvasta és azokkal ön előtt nem kedveskedett légyen.

Én gróf Széchenyiként a szerepeket nem szeretem, sőt nem is engedem elcseréltetni. Én mindig felsőbbség alatt voltam eddigelé, tudom a viszonyokat megkülönböztetni, saját körömben mellettesem, jurátusom, gyakornokom, legényem és kocsisom iránt mint ember a lehető legjobb indulattal viseltetem, mi jeléül változáskor bajomban kerül az új választás. Azonban mindamellett a subordinatioi eszmét sohasem szoktam elfelejteni vagy elfelejtetni. Hiheti-e Ön,

181 Bátorság (francia).

182 Előre ígérem (latin).

82