Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

hogy én valaha egy említett mellettesének vagy belsőjének183 informálására hajthatnék? Ezen vádja önnek engem igen bánt. Kivált, ha önt továbbá is említett hiedelmében megmaradni gondolom. Ha valaki, bizonyára én ismerhettem meg az említett néposztály gyengeségeit, azért is tudok róluk ítélni, de nagyon is gyengének tartom mindazokat, kik titkaik avatjaikká szokták tenni a melletteseiket vagy belsőjüket. Azok nem látszatnak tudni és ismerni az Eledelem reguláit, én jól tudom, hogy szerelmes ifjaink legtöbbnyire az ilyesek által szoktak manőverezni, még sokszor jó sikerrel. Azonban nagyon hibázna számításában, legalább én úgy hiszem, ki ön, tisztelt Etelka érzelmeit ezen az úton akarná kipuhatolni. Én említett belsőjével egy párszornál több ízben nem találkoztam, akkor is a legnyilvánosabb helyen, a sétatéren. Úgy vélem, hogy már a hely sem engedhető a konferálgatást. Hogy pedig végszavam mondásának kieszközlésére őt hívtam fel, egyedüli oka az volt, mivel még az éjjel elindulni szándéklottam és legényem úti ruháim kívül mindeneket bepakolván, a megkívántaié vizitet önnél nem tehettem meg, előre pedig nem láthattam, hogy szeretett és általam igen mélyen tisztelt mamájának gyengélkedése találkozásomat gátolhatja, vagy hogy ön tisztelt Vojnitsékkel az Os[...] völgybeni kirándulásban részt nem vön. Reményiem, e részben is elegendők a felhozottak megmutatására annak, hogy második vádja elítélésében kedvező ítéletet nyerendjek és önt említett hiedelméből kivehessek.

Harmadik vádjára, tudniillik, hogy elutaztamkor miért nem fúvattam a postasípot, egyszerű válaszom: mert postasíp nem volt. Miután ugyanazon éjjel és hajnalkor igen sok vendégek utaztak el, és a postalovak kifogytak, legényem négyfogatú parasztkocsist kénytelenített felfogadni, ki ugyanis a harsogó postasíp helyett lakásomtól egész az arácsi184 szőlőkig majd megszakadva pattogtatta ostorát, de korai idő tájt. Önnek későni nyugalomra menetele nem bírhaták önt édes álmaiból való feleszmélésre és zárt zsaluinak felnyitására.

Elutazásom után igen sokat és gyakran tűnődtem, vajon pillanatnyi búcsúvételem miatt nem jött-e ön szeretett mamája előtt gyanúsításban és egy kissé erőltetett merényem nem okozz-e reám nézve is némi árnyéklatot? Azonban erről becses levelében mit sem írván, nyugodt vagyok és most már önnek, tisztelt Etelka, én is jó éjszakát kívánok, mivel éjfél után nálam is elütötte az egyet. Még a holnapi éjszakán át ismét ön válaszolásával foglalkozandok. Nappal életpályájú foglalatosságaim nem engednek egyebet, mint önt csak képzeleteimben minden előmbe ötlő képekben láthatni és önt az itteniekkel paralellizálgatni. Mélyen tisztelt Etelka, jó éjszakát!

Szerdán, augusztus 11., 1841. Esti mulatság, mint színház, kioszk, társalgás helyett nékem jelenleg csakugyan kedvesebb újólag 9-től szobámba maradni és ön válaszával foglalkozni, csakhogy hosszadalmasságomért és egyszerű írásmódomért ezer bocsánatot kérek!

183 Ti. a lakásban, az otthonban szolgálatot tevő beosztottjának. Itt: Resinek, Etelka szobalányának.

184 Arács, község Zala vármegyében, ma Balatonfüred része.

83