Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

níthatni. A modortól „a la Széchenyi István" függ e mai világban majd minden. Önnek szép modora már igen magas személyek figyelmét is maga után vonta, csak emlékezzék, s tűnődjék az elmúltakkal. H-ben,174 nem messze a fő- s rezidensvárostól! De hogy még a modor sem elégít ki mindenhez, azt a tapasztalás bizonyítja. Ehhez még párosulnia kell a társaséletben (mivel egy elszigetelt remetének Diogenészként175 egy hordónál, egyébre nincs szüksége) a kölcsönös baráti bizalom és jellemségek, s csak ezek együttvéve szülik a megelégedést, mely a földi élet fő kincse. Hogy a mondottak magvai önben elhintve legyenek, egy szóval sem kétlem, csakhogy azok termőkalászából nékem szakítani se időm, se alkalmam nem vala, s ami több még, a bíztató reménnyel is felhagyni kénytetem.

De már előttem fekvő becses levelétől eltérve, saját eszméim fejtegetésére megyek, holott becses levelére tartozom válaszolni. Hanem így van a dolog, midőn egy megtelt magtárt kinyitnak, oly örömest fordítanék válaszadásul becses levele első lapján, de midőn minden sorban egy-egy szentenciát olvasok, alig tudok tovább menni, s felelet nélkül hagyni. Melyből csak az tűnik ki, hogy én is önnel, mélyen tisztelt Etelka, a szerelem alapja körül egy gondolatban és elvben vagyok, és annál nehezebben tudom magammal elhitetni, hogy ön — saját elhatározását vagy akaratát mellőzve — tán külső érdekek tekintetéből tegyen oly lépést, mely egész életére hatna — célzásomat jelenleg könnyű lesz önnek eltalálhatnia.

Higgye el tisztelt Etelka, hogy csak szimpátia, bánásmód, elvek egyformasága hozhatnak elő földi megelégedést, azaz boldogságot.

Vannak, kik mindent meg szoktak előre fontolni, mielőtt valamely tettre magukat elhatároznák, én magam is ezek sorába számítom magamat, és éppen a megfontolásnak köszönhetem tán az eddig önállásom, kivívását. Tudja meg ön, hogy én 14 éves óta önmagam állván ki a világba, minden tudományom, életbölcsességem (melyek ugyan szerényen mondva nem igen bővek) saját tapasztalásaim utáni szerzeményeim, melyek gyakran világ kincseit felülmúlják, kivált, ha célszerűleg használtatnak. Körülbelül 16 évek leforgása alatt igen s igen sokat lehet tapasztalni és fontolgatni. Amelyeket én önnek mondottam, mindazokat én eleve megfontoltam, és azt hiszem, hogy mellőzve a hízelgést vagy a túlzott szerénytelenséget, mondásaim, melyek az írás vagy nyomtatásnál kevesebb varázserővel bírnak, mindenkor igazak és nem elfogult elme szüleményei, előkép, mustra, hanem Ön szép tulajdonságainak típusai maradnak. Egyébiránt, tisztelt Etelka, megengedi azt nékem tán, mint tapasztaltabbnak, hogy a nagy fontolgatást az érző szív nem ismeri. Ezt ugyan már csak mások példája után állítom, mivel 18. éves koromtól óta szerelmes nem voltam, nem mintha az lenni nem tudtam volna, vagy tán szimpátiára nem akadhattam volna, vagy tán a

174 Hietzing, ld. fentebb!

175 Diogenész, görög cinikus filozófus a Kr. e. 4 századból. A nevéhez fűződő történet szerint annyira megvetette a világ dolgait, hogy egy üres hordóban aludt.

79