Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

szép nemnek barátja nem lettem volna, hanem mivel jellemiségem nem engedé. Önállásom kivívásáig senki felé sem közelíteni vagy egyiket-másikat hitegetni — éltem fő feladatául azt tűzvén ki, hogy jövendőbeli gyengédem légyen életemnek fő kincse és az ő boldogsága légyen az én megelégedésem alapja. De mindezeket e mai epochában176 csak önállás által lehet kivívni, hol távol minden érdekek tekintetével, erőltetett képmutatásokkal, szépre rajzolt jövendővel csak az őszinte barátság és tisztelet általkarolva ölelik egymást.

Hogyan van az, hogy becses rózsaszínű papírra írott levele Önnek szemem előtt feküdvén, érzelmeim újólag elragadnak, már pedig ez nem illik egy lovagi szellemű férjfiúhoz, kinek „egy nagy hazafiként" nem érzelem, hanem értelemből kell szólnia. De én úgy hiszem, a fentebbiekben az érzelem kapcsolatban áll az értelemmel is, de egyébként is, nékem is igen jól esik néha az eszmék világábani kirándulás, hiszen úgy is eleget foglalatoskodok komoly tárgyakkal egész éven át, sőt még Balatonfüreden létem alatt elmulasztottakat is kétszeres szorgalmam által kívántam helyrepótolni.

Ön, engem ismerni kíván, ez furcsa! Reám azonban mindenesetre hízelgő, de én ön kívánságára nem tudok elbizakodni, pedig mint említém, ön igen fel- és kitűnő, kedves lény!

Valakit megismerni nagy feladat, kivált másfél napi messze földről. Oly messzire az ember legszebb tulajdonságai is, átvetkeztetve eredeti jellemiségükből, iszonyú árnyéklatosan tűnhetnek elő. Hiszen ön festőnő is, jól tudhatja mi a lemásolás, de igen jól emlékezem én ön saját szavaira is, melyekben szokott szép modorával tökéletesen kifejezé és tudatá, hogy ön, mélyen tisztelt Etelka, még nem talált oly tárgyra, mely becses figyelmét, és így ismerni, vágyát elővarázsolhatta volna. Ha tehát csakugyan nem tréfás állítása vagy nem unott órái elűzését tárgyazná megismertetésem, felette örvendenék rajta és higygye el ön, hogy én minden esetben változatlan és eddigi elveimnek híve maradok.

Ön becses soraiban felhozza, hogy sem igen, sem nemet és így semmit sem monda (mivel a non liquet,177 vagyis a la B. Pr.178 nem bánom kifejezés, alkotványosokhoz főleg, a legilletlenebb). Való ugyan, hogy e két szócskát én hoztam fel ön előtt, de éppen nem az okból mintha egyik, tudniillik az elsőre, erőltettem vagy kénytetni kívántam volna. Mert meg voltam győződve ön szabadelvűségéről, sok szépet hallottam már azelőtt tiszta fogalmai és életbölcsességéről. Tudtam, hogy ön előtt tudva van „savoir vivre"179 két szócskának tágas értelme. Ellenben elkészülve valék én a második kedvetlen szócskának hallhatására is. Mivel én nem szoktam magam magamat fel- vagy túlbecsülni, hanem inkább hízeleg reám az, ha mások által csak észre is vétetem, gondolván, ki en-176 Az epocha egy meghatározott időpont, amihez a naptárhasználó népek az időszámításukat igazítják (görög). Itt: kor, jelenkor.

177 Nem világos (latin).

178 A monogram alapján nem sikerült azonosítanom.

179 Élet művészete, életvitel, életmód (francia).

80