Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)
II. „Én írok levelet magának."
tor viselete irántam. Ez, mint ön talán tudja, múlt évben veszíté ideglázban szép fiatal nejét. S mégis ő rendezett anyám temetésére mindent! Minden visszaemlékezés felébredvén, marcangolá keblét, az ő vesztesége úján, frissen tűnt fel előtte, az alig behegedt sebek úján szakítódtak fel, keblének minden kínja, ifjú éltének minden keserve ébredett rövid nyugtából ismét fel — ez ember szenvedett mint vértanú —, s mégis mindent tévé. Ő látta, senkim sincs, s érezte, hogy ő egyedül lehet itt segítségemre, s ő feláldozd magát, ő szenvedett, ő könnyezett, s mindezt nemes érzésből, irgalomból irántam! Lássa, ez ember csak inspektor, de én jobban kedvelem, melegebben tisztelem őt bármily gróf vagy báró előbetűkkel bírónál, mert nemes, mondhatnám, óriási lélek lakik benne! Keblemben forró hála honol ez ember iránt, és soha se fogom feledni, mit tett ő értem! Gróf Niczkyné a legszívesebb részvéttel tudakold naponként hogylétemet, s üzené: bármit is kívánjak tőle. Csütörtök, azaz 26-án, látogatására voltam, minden szíves részvétét megköszönő. Természetes, hogy ez első találkozásunknál kézcsókot jelenték neki, ezen függelékkel: „Encor tout seul!"164 A jó grófnő, úgy látszik, kettős célzatának híve ez üzenetet, nem egyedül a levélre hivatkozónak, hanem talán felszólításnak: „Iparkodna a grófnő e bajon segíteni." Ő nemcsak önről a legkitűnőbb részvéttel szólott, hanem önt oly igen, oly méltányosan s olyannyira dicséré, emellé néhány finom, mi, némberek által igen könnyen értett célzást is belészővén, hogy valóban azon eszmére jöttem, vajon van-e bundája a jó grófnőnek, mivel oly igen törekszik a [...] után? Felszólítá engem, ha önt előbb találnám látni, mint ő, önt szívesen köszönteni. Igen sürgősen persuadált,165 mennék Pestre lakni. „Igen, igen, Pestre, s minél előbb!" — ismétlé több ízben. Másnap reggelén, leányomat látván, mondá neki, miképp viseletem igen megtetszett neki, s hogy szeretné tudni, mire jövök be, mert elutaztom előtt még kell engem látnia. Délután pakolásra bekocsizván, tüstént látogatására mentem, a [...]ban gróf Bukovszkyné s báró Deckerné lévén ott, bizonyos célzáson nem applikáltathattak. Alig valék szobáimba, ki lép be? A kedves, jó grófnő! Kis bombardírozás166 nélkül csak nem akart utazni hagyni! - Amily finoman valának a célzások ejtve, oly finomak valának a válaszok, melyekből a tisztelt grófnő keveset, igen keveset vehete csak ki. De ez néki elég vala, úgy látszik, ő is, mint én, fatumra167 igen sokat tart, s azt hiszi, a jövő mindent megmutatand. Jelenleg ismerek tíz férfiút, ki élte jövő boldogságát reám bízni, az én kezembe fektetni akarja. Most már mondja nékem, hogy találjam azt ki, kivel leginkább szimpatizálhatok? S kit így leginkább boldogíthatok? Valóban, nem fog ártani, ha jelen télen, magányomban, ezt jól fontolóra veszem, s ön tanácsa szerint nem csupán az észt hagyom szólam, hanem iparkodandok s minden erőmmel azon is leszek, hogy a szív is csevegni kezdjen, s akinek pártjára e hatalmas 164 Már teljesen egyedül (francia). 165 Győzködött (latin). 166 Bombázás (német) — itt: győzködés. 167 Végzetre (latin). 72
