Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

II. „Én írok levelet magának."

Isten nem mér többet reánk, mint amennyit tűrhetünk! Hogy jó anyám nem tudá, hogy meghal, az ő [...] is, az enyém is! Mennyire nehezítette volna a lélek küzdelmét annak tudata, hogy ő tőlem, kit s oly forrón szeretett, elválni kénytelen? Hogyan láttam volna küzdelmét a halállal, vágyát, még élni, s nékem s értem élni! Nagy vala itt az Úrnak kegye! Anyám szerencséje is, s az enyém is, hogy nem tudta, hogy meghal! [...] láthattam én volna elválását tőlem? Valóban erős [...]tem ekkor nem diadalmaskodott volna! S én bizonnyal [,..]ban fekünnék most!!! Most mondja nékem, minő vala az, mit lovai felől felhozott? Már mondám, én paralellizálgatni nem szoktam. A őszinte barátok között csípősség [...] maga helyén. Athanaszkovics állítása, miként [...] jövök lakni, min alapul, nem tudom. Ismerőseim tudják, előszeretettel vagyok Pestem iránt, s így nyilván sejtik [...jzatom, ehhez járul, hogy én [...] előtt nem kedvezőleg nyilatkozom Sopron iránt — s ez annál inkább erősítendi őt hiedelmében, mellyé most a csupa sejtés most már lön.

Nevetségesnek találtam, mely hírek keletkeztek felőlem, kedves jó anyám kihunyta után. Voltak, kik terjeszteni kezdék, hogy én kétszázezer forint örököse vagyok. Midőn velem ezt Vargáné közié, meg vallom, neheztelésem el nem rejthetem. „De miért?" — mond a jó nő, hisz mindig vonzóbb, ha gazdagabbnak tartatik!" O, illúziókon szeretve csüggők! Én azonban ártalmasabbat ennél nem is ismerek! Valaki hiszi, hogy oly tehetős, mondhatnám gazdag egy némber, tán ez is némileg vonzza őt hozzá, s aztán csalatkozván, mennyi rossz következménye lehet ennek! O, bár e jó emberek nem keverődnének mások dolgába s inkább rövidítenék, mintsem megtoldanák vagyonát! Kezdetén nevettem, utóbb valóban bosszankodtam már.

Szeretett Lórimtól az önével egy napon vettem levelét, a kedves leány szülei nevében, megkínála házukkal. Valóban ilyes alkalommal tanulhatni ki valódi barátainkat! Én azonban a tavasz előtt semmi esetre sem megyek Pestre lakni. Éppen a nagyváros zaja megtompít, megkábít, de sebeinket valódilag ki nem gyógyítja! A külsőségek csak érzékeinkre, nem lelkünk mélyébe hatnak. Arra kell törekednem, hogy gondolataimat elvonjam azoknak bús tárgyától, s azért szoros magányba vonulva, csak zenének, lektűrnek, szóval: magamnak fogok élni! Eddig részint a kölcsönös vizitek, a túlzottságba csapó társasélet, részint anyámnak egzaltációtól féltése, még igen kevés könyvet engedőnek forgatnom — mostani állapotomban azonban azt tartom a legcélirányosabbnak. A zene s a könyv lebilincseli figyelmünk; s nem enged másra eszmélnünk.

Az utazás megvallom, igen ínyem szerint volna; azonban annyi most a dolgom, annyi rendezni valóm van, hogy abba a még hátralevő szép hói ez évnek bizonyára beletelnek. Én rendben akarok mindent tudni, s tartani. Gyámnokom Császár Sándor162 consiliarius.163 - Érzékenyítő vala gróf Niczkyné s a jó inspek162 Császár Sándor (1789-1850), Temes megye alispánja, több ízben országgyűlési követe, a királyi tábla bírája.

163 Tanácsos (latin).

71