Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

II. „Én írok levelet magának."

engem, de előttem egy mást, s utánam ismét egyet, az is igaz, hogy minden bálon, minden comtesse158 159 s princesse160 dacára rendesen egy polkát velem táncolt — de hisz az Milánóban van? S aztán ön mondja: „Előttem valaki ezért, mert neve előtt gróf vagy báró vagy herceg áll, nem valamely magas, én kit-kit csupán belbecsétől mérek s ítélek." De Hietzingben egyetlen egy személyt sem ismerek, legkevésbé pedig oly belbecsűt, mely nyugalmamnak vészes lehetne! Kérem önt, szóljon világosabban, mert mindeddig célzását valóban nem értem!

Ami hidegségemet illeti, semmi egyéb sem volt a dologban, természetem az, már mondám önnek. Pintérrel, azaz a hazamenetellel s értem jól a dolgot, azonban tán hosszas volna az írás e felett, s tán csillagzatunk még csak összehoz, hogy személyesen érthessem ama „frázist".

Ön a paralellizálgatást úgy veszi, hogy szíves csekély személyem tulajdonait felhordani, s így másokat hozzám hasonlítani. Már mondám: Der Krug geht so lange zum Wasser bis er bricht.161 Márpedig annyi hiúságom csak van, hogy nem kívánok porba sújtva — más érdemesebb által — ön előtt állani, azért kérem: ne paralellizálgasson! Én midőn Csányi Elek öt sárgájáról szólottám, nem arra gondoltam: ennek öt van, másnak csak kettő — nem paralellizálgattam, csak úgy elbeszéltem, mint mi némberek gyakran szoktunk ürességeket felhordani.

Ön kérdi: „Szoktam-e önmagámmal némelykor komolyan számolni?" Már ez minő kérdés! Ha nem tenném ezt gyakran, miként emelkedhetném túl a világ hiúságain? Miként volnék képes, azon elvemet, miképp engem sem cím, sem rang, sem szépség nem fog soha kápráztatni, megnyerni, követni s pedig rezignáció nélkül követni? Ön kérdi, mit akarék evvel mondani: „Hiába törekszem másra fordítani figyelmem, mindig s mindig csak arra térnek vissza gondolatim, mi egyedül elmémet elfoglalja! Egyet ütött már." Igen jól emlékszem e soraimra, mivel azokat életemnek katasztrófájában írám, mely jövőm képeit rémesekre, [... ] éit feketére festi. Én éppen akkor jövék anyámtól — szemeim vörösre valának sírva, reménylém, ha önnek [...], az majd másra bilincseli gondolatim, melyek eddig mindig [...] függőitek — különféléről tevék említést, de hasztalan! Mindig anyám képe lebegett előttem, s én, ha jól emlékeszem, ezen soraim után kezdék anyám kétes állapotát búsan említni, s [...jzottak nem valának képesek engem attól elvonni, mire [...], s mindig tértek gondolatim vissza anyám súlyos betegségére. Bár másra kívánnám figyelmem fordítni, mégis csak egyedül [...] elmémet anyám rosszulléte el! - Az orvos soká nem szólott, hisz ő látá, hogy anyámnak kívülem senkije sincs! Már ha jövőmet előbb tudatta volna velem, természetes, hogy fájdalmam erőt vett volna rajtam — márpedig, ha anyám könnyezni látott volna, hogyan ne találta volna könnyeim el? Az való, hogy

158 Vélhetően Habsburg-Lotharingiai Károly Ferdinánd főherceg (1818-1874), V. Ferdinánd császár és király unokaöccse.

159 Grófnő (francia).

160 Hercegnő (francia).

161 Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik (német).

70