Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)
II. „Én írok levelet magának."
mondást elfelejteni szokott, újólag látom: mert én önt kérem, Lórinak mondani, hogy ama hannoverit, Riefkohlt látta. Azt is köszönöm, hogy ön Horváthal120 oly hamar szólott. Hála Isten! A kár még nem oly nagy! Athanaszkovics121 beszélé nékem, hogy Normában önnel együtt vala; s ő azt is állítá, hogy ön őt kévésé figyelni hagyá az operára? Nemde Odescalchiné páratlan dilettánsné? Mily hang, mily modor! Mi már párszor éldeltük csuda énekét Sopronban. - Hogy naplóm néha oly rövid vala? Hisz ön csak bulletint122 kívánt! Úgyis mennyi volt a kitérés, kihágás, s mennyi nem tartozó egy bulletinhez! Ügyész uram ismét elfeledő, hogy némberrel szól, ki együgyűségében a klasszikái nyelvhez nem ért. Ön — lássa, még írni se tudom — tehát tusculanumról123 tesz említést — mily állat az? Némberi tapintatom sejteti ugyan velem, hogy major, villa vagy ilyesmi, de én mindenütt nemcsak sejteni, de tudni kívánok. De most komolyan. Ön még eddig nem határozá magát el, testvérével utazni? Ha én képes volnék kérésemmel, őszinte kérésemmel önt reá bírni, nagyobb örömet ön nekem nem tehetne! Senki sem vesztene itt, csak én, mivel utazása alatt levelezésünk szükségképp félbeszakadna. Pedig előttem is, önnek levelei igen kedvesek. S én mégis kérem, mindenre kérem, s egy őszinte barátnő meleg érzésével kérem önt: utazzon bátyával! Hagyja abba villáját, hagyja hon heverni pőréit — s utazzon! Meg vagyok győződve afelől, hogy ön haszonnal fog utazni. S ha visszatér, mily érdekes közleményekkel fogja honfitársait megörvendeztetni, mily érdekes elbeszélésekkel barátai körét mulatni! Mennyire fűszerezni önnek tapasztalásaival saját életét! Utazzon! — mennyivel több a tapasztalás, annál több az életbölcsesség, s így boldogság is. Minél többet látott az ember, annál többet különböztethet, hasonlíthat s így magának, honának, barátainak használhat. Minél többet hasonlít az ember, annál finomabb, gyöngédebb érzésű lesz, s így ezáltal mindinkább nemesbül. Ha én képes volnék önt rábírni, hogy utazzon, ha ön nékem úgy őszintén s szíve mélyéből mondaná: „Ön kedvéért teszem." Én önnek ezt soha sem feledném! Én jól emlékszem, bár csak mondotta ön, miképp ön nékem ama sajátságos pillantás kíséretében mondá: „Igen utaznék, ha ön is kísérne!" Senki sem veszthet itt többet, mint én. Mert ön láthat s győzhet, s aztán azon szokása mellett, hogy paralellizálgat, ki veszthet, mint én? S én, bár mind ezt látom, mégsem vagyok önző, s kérem, forrón kérem önt: utazzék! Lássa, ha ott fenn úgy írva van, hogy mi még együtt utazzunk életünkben, úgy előttünk áll még az édeni Olaszhon, ha pedig nincs úgy írva sorsunk könyvében, hát én soha sem bocsát120 Horváth József, ld. Szekrényessy egyik levelét alább! 121 Athanaszkovics Vazul, ügyész Pestről, Szekrényessy József jó ismerőse. 122 Értesítést (francia). 123 Tusculanum Marcus Tullius Cicero vidéki birtoka volt — itt: a nyugodt pihenést biztositó, vidéki lakhely. Szekrényessy József újpesti házáról van szó, amelyre nézve ld. e kötetben Szekrényessy Attila írását. 63
